Keresés

Akkor megkésett kamaszlázadásod volt.

De miért gondolod, hogy mindenki így éli meg a gyerekkori különórákat....???

Nálunk a zene a mindennapok része volt.  A szüleim és barátaik rendszeresen összejöttek kamarazenélni, időnként hangversenyt is adtak. A nagymamám rendszeresen vitt az Operába meg a Zeneakadémiára - mégse utáltam meg a zenét...

És még folytathatnám.

Saját fura esetedből extrapolálsz. Fals következtetésre jutva.

csalódni fogsz - ez rólam szólt.

habár ilyen hülyeségeket nem írogattam, hogy 40 éves koromig rebellis kamasz lettem volna, mert 24 évesen már családom volt...nem is tudom, hogy honnan szedted:)

több szempontból is tanulságos volt ez a hsz, de nem akarlak megbántani, nem fejteném ki. Némileg elszmorodtam.

Beteg vízió, amit itt leírsz...

OK, megértem, hogy neked nem lehetett részed ilyesmiben, és ez frusztráltságot okozott...

De ne akard már bemagyarázni, hogy aki kiskorában zongorázott, nyelvórákra járt, balettra, sportra - az mind meghasonlott, élhetetlen, 40-éves koráig rebellis kamasz lesz...

Fogalmad sincs arról, amiről beszélsz!

Én ilyen környezetben nőttem fel, mondhatni szegregáltan :-DDDD, és érdekes módon egyetlen egy élhetetlen, frusztrált rokonom-ismerősöm-barátom sincs. Sőt! Szinte mindenki elismert szakember, jóval átlagon felüli anyagi körülmények között.

Lehet, hogy "alulról nézve" úgy látszott, és te ezt vélted látni, de a valóság másmilyen. :-)