Keresés

csalódni fogsz - ez rólam szólt.

habár ilyen hülyeségeket nem írogattam, hogy 40 éves koromig rebellis kamasz lettem volna, mert 24 évesen már családom volt...nem is tudom, hogy honnan szedted:)

több szempontból is tanulságos volt ez a hsz, de nem akarlak megbántani, nem fejteném ki. Némileg elszmorodtam.

Beteg vízió, amit itt leírsz...

OK, megértem, hogy neked nem lehetett részed ilyesmiben, és ez frusztráltságot okozott...

De ne akard már bemagyarázni, hogy aki kiskorában zongorázott, nyelvórákra járt, balettra, sportra - az mind meghasonlott, élhetetlen, 40-éves koráig rebellis kamasz lesz...

Fogalmad sincs arról, amiről beszélsz!

Én ilyen környezetben nőttem fel, mondhatni szegregáltan :-DDDD, és érdekes módon egyetlen egy élhetetlen, frusztrált rokonom-ismerősöm-barátom sincs. Sőt! Szinte mindenki elismert szakember, jóval átlagon felüli anyagi körülmények között.

Lehet, hogy "alulról nézve" úgy látszott, és te ezt vélted látni, de a valóság másmilyen. :-)

már hiányoltalak:)

( mintha a saját néhai rebellis énemmel vitatkoznék:))

adott egy kisvárosi csemete, aki ki sem látszik a mindenféle külön órákból. Bálett, hegeda, énekkar, német, francia, kamarazene...és csinálja a hülyéje engedelmesen, ráadásul kitűnő tanuló. Sok értelmét nem látja a dolgoknak, de a szülők óhaja szent - 18 éves koráig. Akkor úgy rúg fel mindent, hogy recsegve dől össze a mintagyerek szobra. Örökre.

Évekig tart, amíg megtanul "élni". Hegedűt 40 évig nem vesz a kezébe és amikor újra megpróbálkozik, akkora már a kottaolvasást is elfelejtette.

és semmit sem bánt meg:))

nézőpont kérdése, hogy mennyire segítette őt az, hogy szinte nem is volt gyerek - ezt persze akkor nem érezte, de felnőttként már tudja. A sajátjait már másként nevelte - ők sokkal jobban jártak:)