Keresés

már hiányoltalak:)

( mintha a saját néhai rebellis énemmel vitatkoznék:))

adott egy kisvárosi csemete, aki ki sem látszik a mindenféle külön órákból. Bálett, hegeda, énekkar, német, francia, kamarazene...és csinálja a hülyéje engedelmesen, ráadásul kitűnő tanuló. Sok értelmét nem látja a dolgoknak, de a szülők óhaja szent - 18 éves koráig. Akkor úgy rúg fel mindent, hogy recsegve dől össze a mintagyerek szobra. Örökre.

Évekig tart, amíg megtanul "élni". Hegedűt 40 évig nem vesz a kezébe és amikor újra megpróbálkozik, akkora már a kottaolvasást is elfelejtette.

és semmit sem bánt meg:))

nézőpont kérdése, hogy mennyire segítette őt az, hogy szinte nem is volt gyerek - ezt persze akkor nem érezte, de felnőttként már tudja. A sajátjait már másként nevelte - ők sokkal jobban jártak:)

miert,szerinted,hogy tud zongorazni,az mar nem azt jelenti eleve?:)

Nyilván a klasszikus polgári családban felnövő orvos, tanár, ügyvéd, mérnök gyerekek az életképtelenek ...

:-)