Ilyen a nyelv. Befogad, elfelejt és megtart szavakat. A lájkolás nekem is libabőrös most még, de az volt valamikor a fájl is és az lehetett nagyapáinknak (apáinknak??) a szia (see you) is. Úgy hallom, hamarosan ez utóbbi helyett a nyiháo-t fogjuk majd használni.... ;)
És egy történet, hogy ne térjünk el a tárgy egy részétől:
Családunk egyik ága az 1920-as években emigrált az USÁ-ba. Az internet segítségével véletlenül megtaláltuk őket '90 valahányban. Nagyon örültek, hogy most már vannak gyökereik és "haza" is látogattak! Jött velük az egyetlen élő, még itthon született Erzsi néni is, aki akkor már túl volt a 80. évén. Úgy tudták gyerekei, unokái, dédunokái, hogy már teljesen elfelejtett magyarul, mert 8 éves volt, amikor elmentek. Egy hét (!) tellt el és Erzsi néni egyszer csak megszólalt magyarul! Aztán pár nap alatt egyre többet és többet beszélt, de nem akárhogyan! Azon a nyelven, amit az 1910-20-as években használtak! Elképesztő volt! Mintha Jókai vagy Móricz szereplői beszéltek volna, ugyanaz a stílus, szóhasználat volt. Aki látott már háború előtti magyar filmet, hát kb ahhoz hasonló mondatai voltak Erzsi néninek. Sok szót nem értett, amit azóta fogadott be a nyelvünk, de mi szerencsére még mindent megértettünk, amit ő mondott. Nagyon sajnálom, hogy csak néhány fotó marad róla és nem vettük fel magnóra a történeteit. |
