Szia,
nem gondolom, hogy újra és újra le kell írnom, amit már egyszer megtettem, de azért összefoglalom, és egyben válaszolok is neked.
1. Nem az a probléma, hogy el akar költözni, nem kell szeretnie a mostohaapját sem, sőt, az anyját sem. Nem probléma, ha nem szereti az anyját, bár, ebben már nem vagyok biztos, hiszen valahol a normalitás jele, ha szereti, de ettől még továbbra sem kell szeresse. Az a probléma, hogy rosszul érezte magát, és ezt úgy próbálta megoldani (nyilván az apja támogatásával, de ez részletkérdés), hogy gátlástalanul hazudni kezdett az anyjáról, egy büntethető szörnyeteg képét felvázolva, és nem tudja felmérni, mennyire súlyos az, amit tett.
2. Amennyire én látom, a család nevelési elvei igen konkrétak, nem volt lazán engedve a gyerek, mind érzelmileg, mind intellektuálisan jól volt nevelve, matektanár, hegedűóra, sport, satöbbi. Az anya egy kicsit talán túlkényeztette, de ennek a válás miatti lelkiismeretfurdalás volt a fő oka. Tehát nem egy lumpen család, ahol ügyeskedésből élnek, erkölcs zéró, odafigyelés zéró, a gyereket az utca neveli fel, gyakorlatilag az ellentéte. Természetesen voltak problémák, de ezek főleg olyanok, hogy az anya miért választotta az új csávót, a szokásos mozaik-család szindrómák.
3. Ehhez képest durva az a kontraszt, ami a nevelés versus gátlástalan törtetés együtteséből jön elő. Először azt gondolta mindenki, hogy az apja "mosta át" az agyát, de hamarosan kiderült, hogy az apja csak ráfeszült a történetre, kihasználta, hogy rúghatott egyet az anyán, de kb. ennyi, az egész sztorit a gyerek találta ki. És se bűntudata, se együttműködési szándéka nincs. Olyan, mintha valami démon szállta volna meg, holott a nevelés és a világ működése, ha mégoly anómiás is, ezt azért túlzásnak tartja.
4. Nem folyik címkézés, aggódás van, és tanácstalanság. Ez a mértékű hideg kegyetlenség és látványosan hibás működés (ha írnék még részleteket, leesne az állad) nem indokolható sem tinédzserkori bálványdöntögetéssel, másik szülő áltai elidegenítéssel, sem a nevelőapja iránti gyűlölettel, sem ezek összességével. Nem magyarázza semmi sem azt, hogy nem ismeri fel, hogy amikor testvére születik, akkor az anyja nem elhanyagolja őt, hanem fáradt, és fizikailag nincs annyi ideje vele foglalkozni; ezt úgy éli meg, hogy az anyja "kiszeretett" belőle, nem érti meg a látványos érzelemkinyilvánítások elmaradása, a szituáció és a valós érzelmek közötti kapcsolatot, és engesztelhetetlen gyűlöletet kezd érezni az anyja iránt, majd dühödten ki akarja csinálni. Olyan, mintha emocionálisan fogyatékos lenne, és nem mérné fel, hogy az anyja szereti. Illetve mintha valami nem lenne összehuzalozva rendesen, és nem érti azt sem, hogy ok, odaszúrhat ezért az anyjának, de nem "ütheti" addig, amíg az még mozog. Nem tudom, hogy érthető-e. És az a leghideglelősebb az egészben, hogy most, hogy lejárt az egész cirkusz, megpróbál úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna, nem érti, hogy miért nem lehet továbbiakban úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, hiszen ezt csak azért csinálta, hogy elköltözhessen. Bocs, nem teljesen ugyanúgy, ha megpróbálja valaki ezt megbeszélni vele (pl. az anyja), hetekre agresszív lesz, majd megint következik a csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna. Közben meg mindenki mással egy angyal.
Tehát mégegyszer, nem bűnbak-keresés van, hanem megpróbálja megérteni a szűkebb környezete, mi van a fejében. És ha baj van, az milyen jellegű, és melyek a megoldások. A felvázolt kórkép azért nem teljesen pszichopatát ír le, mert szociálisan nem deviánsabb, mint egy átlag kamasz, de ami a "jellembeli" faktorokat illeti, ott teljes az egyezés. Ez akkor micsoda? |
