Sajna elég közelről látom a dolgokat, de hogy mennyire közelről, azt bocs, de nem mondhatom el, még így anonim módon sem. Pont tegnap volt egy beszélgetés, aminek három fontos tanulsága volt:
1. A rettenetes mennyiségű hazugságért és befeketítésért semmiféle bűntudata sincs. Kicsit ciki volt (valószínűleg mert a többiek nem csinálnak ilyesmit), amit csinált, de nem bűn. Érti, hogy az anyja azt mondja neki, hogy ez neki nagyon fájt, de hogy mi fájt, azt már nem. Úgy is viselkedik, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, most, hogy elérte, hogy elköltözzön, lehet csacsogni, lehet "normálisan viselkedni", és meg van ütközve, hogy az anyja miért nem tud normálisan viszonyulni hozzá, miér erőlteti a megbeszélést.
2. Neki nem barátai vannak, hanem őt mindenki szeret - tipikus narcisztikus, érzelmileg defektes hozzáállás.
3. Amikor megszületett a testvére, akkor tényleg úgy érezte, hogy az anyja nem szereti többé. Az oké, hogy valaki féltékeny, vagy szenved attól, hogy nem kap elég figyelmet, de ő nem volt képes valósan értelmezni azt a szituációt, hogy ez mit jelent. Az érzelmeket a nagyon látványos gesztusok mennyiségében méri, és nem képes mögé látni, és mivel ezek minimum felére csökkentek, meg van győződve arról, hogy az anyja már nem szereti.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy laikus ne dignosztizáljon, viszont ha autód van, ha gyereked, ha kutyád, a diszfunkció jeleit te fogod érzékelni először, és utána viszed el a megfelelő szakemberhez. Ilyen esetben a környezet, és csakis a környezet tud felfigyelni a normálistól eltérő működésre, tehát most még az a fázis van, hogy ki kellene derüljön, hogy lázas a gyerek, vagy csak kimelegedett a futástól.
Végigolvastam pár dolgot a Hare Psychopaty Checklist (PCL-R) témakörben, és ott három faktorban csoportosítja a szimptómákat:
Első faktor: Személyiség „agresszív narcizmus”
- Felületesség/rábeszélőképesség/felületes báj
- Felsőbbrendűségi érzés
- Beteges hazudozás
- Fortélyosság/ravaszság/manipuláció
- Megbánás és bűntudat hiánya
- Sekélyes érzelmi tapasztalatok (a valódi érzelmek rövidek és öncélúak)
- Érzéketlenség/empátia hiánya
- A saját tettekért való felelősségvállalás megértésének hiánya
Második faktor: Esetleírás „Szociálisan deviáns életvitel”
- Ingerekre való igény/hajlam az unalomra
- Élősködő életvitel
- Gyenge viselkedési gátlás
- Reális hosszú távú célok hiánya
- Lobbanékonyság
- Felelőtlenség
- Fiatalkori bűnözés
- Korai viselkedési problémák
- Feltételes szabadlábra helyezés visszavonása
Jellemzők, melyek egyik faktorral sem függnek össze
- Szabálytalan, válogatás nélküli szexuális partnerek
- Sok rövid házastársi kapcsolatok
- Büntetőjogi sokszínűség
Na most, az első faktor gyakorlatilag teljesen ráillik. Nem tudom, nincsen ilyen irányú tapasztalatom, hogy amit látunk, az mennyire patológiás szint, vagy csak a kamaszkor sajátossága, de durván mindegyik stimmel. A második szinte egyáltalán nem igaz rá, talán az inger-igény és az unatkozás, de a látványos deviancia annyira nem jellemző rá. A harmadik faktorból a promiszkuit magatartás gyanús. A tapasztalat azt mutatja (azt olvastam), hogy mindkét fő faktort (1 és 2) ritkán mutatják ki nőkben, ilyen értelemben a legdurvább, pl. gátlástalanul bűnöző megjelenése (deviáns szociális és érzelmileg defektes) ritka nőkben, ezért azt lehet mondani, hogy valóban, kevesebb a megnyilvánuló női pszichopata.
De az egyes faktor akkor is stimmel, és a tisztán nárcisztikus személyiségzavar tünetei viszont már nem illenek rá, tehát nem nagyzol, nincsenek saját magával kapcsolatos gradiózus képzetei. Az is igaz, hogy kamaszokban nehezebb kimutatni, bár van a PCL-nek fiatalkorú verziója is. Az egyes faktor megléte már általában elég a diagnózishoz.
El szeretném kerülni a felesleges címkézést, de oda kell figyelni egy esetleges betegségre, a kérdés csak az, hogy ki foglalkozik ezzel? Pszichiáter? Vagy hogy?
Egyébként érdekel, hogy miért gondolod azt, hogy nem személyiségzavaros? |
