Bocsi, hogy beleszólok :)
de a téma bár nehéz, mindamellett érdekes is. És sokkal távolabbra mutat szerintem, egész a mai társadalom problémája.
Két fontos kifejezés jut eszembe a témából kiindulva, az egyiket már leírtátok: felszínesség, a másik az elmagányosodás. És a kettő szerintem összefügg.
Egy beszélgetés alkalmával kezdetben valóban jó stratégia a kérdezés, és ha alkalmas rá a partner, akkor ez működik is. Viszont hosszabb távon szerintem fontos, hogy ez ne maradjon egyoldalú. És nem bennetek látom a hibát, hanem épphogy a partnernek kellene hogy fontos legyen, hogy megismerjen. És akkor itt lukadunk ki a "felszínesség" kérdésköréhez. Egyszerűen azt látom, hogy sokakat nem érdekel igazán a másik ember... talán ezért is jobb ma introvertráltnak lenni, mert a mély hosszantartó kapcsolat ezerszer többet ér, - nyilván előbb létre kell jöjjön - mint a sok felszínes. Úgy gondolom, nem nagy veszetség, ha kevés az ilyen semmitmondó kapcsolat.
És itt lép be a másik kifejezés is, az elmagányosodás. Míg némelyek bezárkóznak magukba, mások viszont mindenkinek beszélnek kelletlenül is.... Mert másoknak pedig arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket. Manapság ilyen embereket is nehéz találni.
Viszont segítségnek szerintem a legjobb hely egy ilyen netes fórum, ahol valódi név, a kilét ismerete nélkül lehet ismerkedni, beszélgetni... Sőt tematikusan találni ismeretségeket, hiszen az érdeklődési körnek megfelelő helyeken tudsz beszélgetést kezdeményezni. Nem szükséges az embernek kiadnia magából mindnet, viszont, ha van egy témakör, ami legjobban érdekel, amiről tudsz megnyilvánulni, véleményt alkotni, akkor meg tudod találni azt a társaságot, akik szintén veled azonos érdeklődésűek, és máris van egy közös pont, egy vitatéma. Ezen pedig már jól lehet "edződni" .
Név nélkül a könnyebb kiadni magunkból a mélyebb érzéseinket is, olyanokat, amit inkább elfolyt az ember mások előtt (IRL) |