|
|
 |
Foeniculum V
2011-05-31 13:45:04
|
67
|
Ez már így sokkal nehezebb.... ez mit jelent?
Hogy amikor kérdezed a partneredet, akkor csak azért teszed, hogy ne legyetek csendben, vagy azért is, mert egyébként valóban érdekel? úgy gondolom ezt fontos magaddal tisztáznod.
Bizonyos mértékig én is befelé forduló vagyok, de az a néhány ember, akik körülvesznek érdekelnek. Érdekel a problémájuk, az örömük forrása, az, hogy mivel foglalkoznak, mi érdekli őket.... ebből gondoltam, hogy aki ilyen típusú, és sikerül kapcsolatot létesítenie, annak valódi, és mély kapcsolata tud kialakulni.... ami lehet egy nagyon szűk kör, akár egyetlen emberre redukálva.
Mwellesleg egy igazi társsal még csendben lenni is jó, és nem kínos. Mert megérti, hogy ez így jólesik, és ilyenkor valóban a "jelenlét" a lényeg. De tény, hogy ilyet a legnehezebb találni.... |
|
 |
rizsa31
2011-05-31 13:40:32
|
66
|
Te elvárod az emberektől hogy valóban figyeljenek rád,vagy elég ha csak ott vannak? |
|
A hozzászólás:
 |
szjozsi79
2011-05-31 13:31:12
|
65
|
És ha mondjuk valaki képtelen mélyebb barátságot kötni? Lehet, hogy nem benne van a hiba, de ha nem nyitott senki irányába, mert ugye introvertáltak között még ez is előfordulhat, akkor mi van? Mi van, ha egy introvertált embernek csak a partner funkciójára van szüksége, nem pedig a partner személyiségére? Ezt viszont elég nehezen tolerálja a potenciális partner. |
|
Előzmény:
 |
Foeniculum V
2011-05-31 12:52:23
|
64
|
Bocsi, hogy beleszólok :)
de a téma bár nehéz, mindamellett érdekes is. És sokkal távolabbra mutat szerintem, egész a mai társadalom problémája.
Két fontos kifejezés jut eszembe a témából kiindulva, az egyiket már leírtátok: felszínesség, a másik az elmagányosodás. És a kettő szerintem összefügg.
Egy beszélgetés alkalmával kezdetben valóban jó stratégia a kérdezés, és ha alkalmas rá a partner, akkor ez működik is. Viszont hosszabb távon szerintem fontos, hogy ez ne maradjon egyoldalú. És nem bennetek látom a hibát, hanem épphogy a partnernek kellene hogy fontos legyen, hogy megismerjen. És akkor itt lukadunk ki a "felszínesség" kérdésköréhez. Egyszerűen azt látom, hogy sokakat nem érdekel igazán a másik ember... talán ezért is jobb ma introvertráltnak lenni, mert a mély hosszantartó kapcsolat ezerszer többet ér, - nyilván előbb létre kell jöjjön - mint a sok felszínes. Úgy gondolom, nem nagy veszetség, ha kevés az ilyen semmitmondó kapcsolat.
És itt lép be a másik kifejezés is, az elmagányosodás. Míg némelyek bezárkóznak magukba, mások viszont mindenkinek beszélnek kelletlenül is.... Mert másoknak pedig arra van szükségük, hogy valaki meghallgassa őket. Manapság ilyen embereket is nehéz találni.
Viszont segítségnek szerintem a legjobb hely egy ilyen netes fórum, ahol valódi név, a kilét ismerete nélkül lehet ismerkedni, beszélgetni... Sőt tematikusan találni ismeretségeket, hiszen az érdeklődési körnek megfelelő helyeken tudsz beszélgetést kezdeményezni. Nem szükséges az embernek kiadnia magából mindnet, viszont, ha van egy témakör, ami legjobban érdekel, amiről tudsz megnyilvánulni, véleményt alkotni, akkor meg tudod találni azt a társaságot, akik szintén veled azonos érdeklődésűek, és máris van egy közös pont, egy vitatéma. Ezen pedig már jól lehet "edződni" .
Név nélkül a könnyebb kiadni magunkból a mélyebb érzéseinket is, olyanokat, amit inkább elfolyt az ember mások előtt (IRL) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|