Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2011-05-31 10:04:12 53

Én is ilyen voltam, mindig is.

Az óvodában tisztes távolságból néztem, ahogy a többiek a szőnyegen fakockákból várat építenek.

Általános iskolában egy, majd később 3 emberrel beszélgettem csak néha-néha.

Középiskolában végig egy vagy két emberrel, az utolsó években már csak eggyel... később pedig volt egy négyes társaságunk, de közülük is csak egy számára voltam érdekes. Vele is megszakadt már a kapcsolat.

A hozzászólás:
További magyar hang Creative Commons License 2011-05-30 16:20:07 31

Nálam ez már gyermekkortól így alakult. Már akkortól kezdve inkább egyedül voltam el jobban, mint társaságban. Én az a kisfiú voltam, akit ha az anyja lerakott a sarokba, akkor 3 nap múlva is ott talált, én nem csatangoltam. Aztán ez a kevés interakció is szép lassan leépült, ahogy jött a középiskola, ott már csak egy emberrel volt napi kapcsolatom. Mára már egyedül maradtam. Mivel a kapcsolatok lassan tűntek el, így nem tűnt föl, hogy egyedül maradtam, a mások által üresett hagyott teret betöltöttem a saját dolgaimmal.

Bár a társas kommunikációban ismerem és alkalmazom az etikettet, tehát nem vagyok az a morózus tuskó.

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2011-05-30 14:12:07 27

Nagyjából én is, de azért ez nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Kiindulásnak persze nem rossz, mert az ember legalább elkerüli a teljes kétségbeesést.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!