Keresés

Részletes keresés

További magyar hang Creative Commons License 2011-05-30 16:20:07 31

Nálam ez már gyermekkortól így alakult. Már akkortól kezdve inkább egyedül voltam el jobban, mint társaságban. Én az a kisfiú voltam, akit ha az anyja lerakott a sarokba, akkor 3 nap múlva is ott talált, én nem csatangoltam. Aztán ez a kevés interakció is szép lassan leépült, ahogy jött a középiskola, ott már csak egy emberrel volt napi kapcsolatom. Mára már egyedül maradtam. Mivel a kapcsolatok lassan tűntek el, így nem tűnt föl, hogy egyedül maradtam, a mások által üresett hagyott teret betöltöttem a saját dolgaimmal.

Bár a társas kommunikációban ismerem és alkalmazom az etikettet, tehát nem vagyok az a morózus tuskó.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2011-05-30 14:12:07 27

Nagyjából én is, de azért ez nem biztos, hogy a legjobb megoldás. Kiindulásnak persze nem rossz, mert az ember legalább elkerüli a teljes kétségbeesést.

Előzmény:
További magyar hang Creative Commons License 2011-05-30 13:52:38 25

Megtanultam a magánnyal együttélni.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!