|
|
 |
Törölt nick
2011-05-31 09:58:29
|
52
|
Részemről nagyon gyakori a "nincs mit mondanom" állapot, ez elég zavaró szokott lenni, és vannak ilyen kényszergondolataim, hogy ha nem beszélgetek, akkor egy idő után magamra hagynak, mert nem vagyok elég "érdekes".
Nálam is így van.
Én általában az illető szemébe nézek, bólogatok, hümmögök, és mosolygok, legalább ebből látja, hogy figyelek rá, és tényleg jó taktika az is, ha kérdezősködik az ember.
Néha (sokszor) nem merem kimondani vagy megkérdezni, amit valóban gondolok. |
|
 |
|
 |
Törölt nick
2011-05-30 14:29:24
|
28
|
Részemről nagyon gyakori a "nincs mit mondanom" állapot, ez elég zavaró szokott lenni, és vannak ilyen kényszergondolataim, hogy ha nem beszélgetek, akkor egy idő után magamra hagynak, mert nem vagyok elég "érdekes".
Na a beszélgetés az nekem is nagyon problematikus. Kifejlesztettem egy viszonylag jó beszélgetési technikát, aminek az a lényege, hogy én kérdezgetem a másik embert és így mindig gördülékenyen halad előre a beszélgetés (amennyiben a másik fél részéről van rá minimális fogadókészség). Csak az vele a gond, hogy elég sokszor belefutok abba, hogy az egész kapcsolat egyoldalúvá válik, csak a másikról beszélgetünk, előfordult már, hogy évekre beleragadtam valamiféle lelki szemetesláda szerepbe, mert igen jó, érdeklődő hallgatóság voltam és szentül meg voltam róla győződve, hogy ennél többet nem várhatok egy barátságtól (örüljek, hogy valaki egyáltalán szóba áll velem és megosztja velem a gondjait).
Saját magamat pedig unalmasnak, érdektelennek észlelem, de lehet, hogy ez már csak múlt idő, elvégre mostanában kezdem magamnak feltenni a kérdést, hogy akiket olyan elmélyülten meghallgatok, azok végül is mennyivel érdekesebbek mint én? Van köztük borderline, paranoid, brutál szocfóbos. Persze, nekem érdekesek, de hát ez az érdeklődés bennem van és nem az ő csodás személyükből következik automatikusan. Úgyhogy annyira már lehet, hogy nem is feszélyez ez az "unalmas vagyok" érzés, akinek unalmas vagyok, az legfeljebb nem foglalkozik velem, hátha találok olyat is, akinek majd nem leszek az (most is van néhány ilyen ember). |
|
A hozzászólás:
 |
szjozsi79
2011-05-30 13:10:04
|
20
|
Reaver' : nemed, korod?
Hoppaaa: ez egy jó kérdés ... majd megadja valaki a választ, de részben biztosan introvertált.
Részemről nagyon gyakori a "nincs mit mondanom" állapot, ez elég zavaró szokott lenni, és vannak ilyen kényszergondolataim, hogy ha nem beszélgetek, akkor egy idő után magamra hagynak, mert nem vagyok elég "érdekes". |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2011-05-30 12:46:43
|
18
|
Nincs sok időm, de majd holnap és máskor is szívesen beszélgetek erről.
Addig várjuk a többi "introt".
Jelenleg összesen 2, talán 3 barátom van, a harmadik még elég friss.
Egyikkel találkozom rendszeresen (2-3 havonta...) IRL, ő is eléggé introvertált, a másikkal találkozgattam régebben, ma már bizonyos okok miatt nem lehetséges.
A harmadik még túl képlékeny.
De pont erre céloztam, hogy ha még sikerül is eljutni a személyes találkozásig, élőben nem olyan megnyerő jelenség egy hallgatag, magának való ember, aki látszólag nem is figyel a partnerre.
Akiket valamennyire ismerek netről, azok közt kevésbé vagyok hallgatag. De a félszegségem, a hallgatagságom észre szokták venni, utólag szóvá is teszik.
Próbáltam suliban, munkahelyen barátságokat kötni, de sosem jött össze. Mindig a "nincs mit mondanom" állapot lép fel. Ismerősök közt, elfogadó társaságban kevésbé, de részben ott is.
Félelem és szorongás.
Férfiak közt jobban, nők közt kevésbé vagyok intro.
És te? Többiek? Hogy vagytok ezzel? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|