"Szép história , de semmei egyébb .
Hogy Ázsiában és Európában , mi volt a helyzet , szerintem ugyanaz , már megbocsáss ."
Ennél azért kicsivel többről lehet szó szvsz.
Egyrészt bizonyos indoeurópai sztyeppi pásztornépeknél, kimmereknél, szarmatáknál bizonyos szitukban a nők is harcolhattak.
Még az ógermánoknál is meg volt engedve egy darabig a lányoknak, hogy férjhez menésük előtt elkísérhették a harci vállalkozásra, portyára induló férficsapatot. Ezek voltak az ún. shieldmaidenek, azaz pajzsleányok.
Egyes ógermán legendák arról szólnak, hogy az V. sz. közepén hunok ellen harcoló germán seregekben is volt néhány ilyen pajzsleány.
A legutolsó pajzsleányok a viking időszakban lehettek, aztán gyorsan eltűnt ez az intézmény.
Visszatérve az ókori Anatóliára és a Kaukázus-vidékre, a mondákból talán annyi hámozható ki, hogy a bronzkor végéig létezhettek olyan matriarchális berendezkedésű városállamok, társadalmak, ahol a tényleges politikai vezetést királynők vagy királynő gyakorolta.
Amikor a hímsoviniszta környezetből származó akhájok benyomultak Anatóliába, akkor ezeknek a matriarchális társadalmaknak valszeg már csak az emléke élt.
Ezt a két dolgot, tehát a kimmer és szarmata női harcosokat és a matriarchális anatólia és kaukázusi városállamokat köthették össze az akhájok egy fantáziadús legendavilágban...
Én szerintem, de hát ez is csak egy elmélet, amit meg kellene erősíteni...
| 
