Nem egészen értek veled egyet!
Először - már amikor a rajzokat láttam, anno - meghökkentem azon, hogy ha olyan érdekes és ritka megoldással olyan jól tudott élni, mint az élő szereplők animálása, akkor vajon miért van, hogy a jó oldal legtöbb szereplője annyira disney-ánusan "szép"? Amennyire vadra és a színekkel oly jól bánóan működnek a negaív szereplők és helyzetek, ahhoz képest miért, és főleg miért a hobbitok olyan "radványi zsuzsások"? Erre végül azt a magyarázatot találtam ki magamban, hogy direkt, az ellentétek fokozása kedvéért, főleg annak tükrében, hogy úgyis annyiszor állítják Tolkienről, hogy fekete-fehérben néz mindent.
Egy másik, hol idegesítő, hol meg jól illő dolog a filmben: a zene. Volt, hogy szinte meg sem hallottam, annyira jól beleillett, máskor meg felfigyeltem rá, mit keres ez itt. Ha belegondolok, éppenséggel ez is lehet egy eszköz az ellentételezés céljaira, de...
Ami a magyar szöveg használatát illeti (és a szinkronszínészek munkáját), örülök, hogy igyekeztek a fordítást használni, és tulajdonképp két szereplő, Boromír és Galadriel hangjával nem voltam csak megelégedve, főleg utóbbiéval, brrrrr!.
Nem vagyok valami nagy rajzfilmes, de azt is észrevenni véltem, mintha valamennyire a Sárga Tengeralattjáró című film rajzai is hatással lettek volna a rajzolókra.
Összefoglalva: talán ha több pénzt kap és nem meszelik el a folytatást, akkor sokkal jobb lehetett volna a film. Mindenesetre egyáltalán nem bánom, hogy megnéztem, és el tudtam gondolkodni felőle. |