Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2011-04-19 09:32:18 62

A regény meg mint szépirodalmi mű, kifejezetten csapnivaló.

 

Egy csoportpszichoterápia folyamatának leírásánál az ember joggal várhatná el, hogy karakterek jelenjenek meg benne. Hiszen a történet lényege az az, hogy milyen változáson mennek keresztül az oda járó emberek, beleértve a pszichoterapeutát is.

 

Egy csoportba pedig irodalmi karakterek járnak, mint emberek, van személyiségfejlődésük, vagy lennie kéne.

 

Ehhez képest a könyv szereplői megformázatlanok. Senkiről nem tudunk meg semmit. Persze vannak benne meglepetések, hogy x-ről kiderül, hogy alkoholista, y-ról pedig kiderül, hogy életének egy részében prostituált volt, de ez nem a szépirodalmi karakterábrázolás feltételeinek megfelelően történik. Annyira, hogy erőfeszítést kell tenni, hogy a több, mint 400 oldalon felsorakoztatott kb. 12 szereplőről tudjuk, hogy kicsoda. Hogy x az, aki .... és nem w, aki. Összefolynak a karakterek.

 

Yalom pszichoterapeuta. És vagy nagyon gyenge író vagy pedig fertőzött terapeuta. Nem embereket ír le, hanem fő tüneteket, patológiákat, ami a gyógyító munkájában elengedhetetlen, viszont a regényét élvezhetetlenné teszi.

 

Gabriel Garcia Marquez a 100 év magányban írói eszközül használja, hogy nagy nehézséggel lehet megállapítani épp melyik Gonzales-ről van szó, hol tartunk az időben és a családtörténetben.

 

Yalom ezt az eszközt nem tudja felhasználni hiszen nem családregényt ír. Inadekvát az összefolyatása a karaktereinek ha direkt csinálja akkor azért ha pedig véletlenül, akkor azért.

 

A könyv egy elég jó leírása egy papírízű "így kéne" csoportterápiának. Ahol mindenki kedvesen és fegyelmezetten reagál olyan hírre, ami úgy egyébként csoportokat szokott szétvinni. Pl. hogy a terapeuta meg fog halni. Olyan hálivúdi. A csoport minden nehézség ellenére együttmarad, a tagok meggyógyulnak, a terapeuta bevégezte munkáját. Happy end.

 

De ettől még nem lesz regény. És rendes csoportterápiás leírás sem. Amolyan: "hát a pszichoterápia tulajdonképpen művészet, nézzük meg mit kapunk ha egymás mellé teszünk esetleírásokat" dolog.

 

Európai szemmel: egy pszichoterapeuta szárnybontogatása a szépirodalom terén.

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2011-04-10 19:24:03 61

Öcsisajt!

 

 Újraolvastam a könyvet.

 Félreértésben vagy.

 Freud egyik tanulmánya, a Farkasember, nem arról szól, hogy a Farkasember gyógyít. Arról szól, hogy a Farkasembert gyógyítják. A könyv címe, a Schopenhauer terápia (The cure Schopenhaurer) sem arról szól, hogy Schopenhaurer gyógyítana. Arról szól, hogy a csoportterápia hogyan gyógyítja azokat az embereket, akik ilyen vagy olyan módon azonosultak egy-egy vagy esetleg mindegyik Schopenhaurer-féle mélységesen depressziós állítással.

 

 Ez van.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!