Keresés

Részletes keresés

obalazs83 Creative Commons License 2011-04-13 23:03:11 303

Szia!

 

Az alkoholt én is kerülöm, de előfordult már, hogy ittam egy-egy korty sört, nem többet. Csak az íze miatt.

Van egy ismerősöm, aki szintén hasnyálmirigy gyulladással küszködött és bár nem kellett megműteni, elég sok gondja volt vele. Már jól van, amellett, hogy odafigyel, mit eszik, iszik. De elmondása szerint neki kifejezetten jót tesz néha egy pohár sör, sőt, megesett, hogy ünnepi alkalomkor megengedett magának egy kis kupica pálinkát(!) és meg se kottyant neki. Megjegyzem, soha sem voltak alkohol problémái, tehát az előtt is csak ritkán ivott.

Ezzel nem buzdítani akarok, ebben a tekintetben (a félévi egy-egy korty sört leszámítva, ami valljuk be, semmi) én sem kísérletezgetek, csak azt a megkerülhetetlen tényt szeretném kiemelni, hogy mindenkinek másként reagál a szervezete az egyes ételekre, italokra. Szóval oké, van egy alapelv a diéta tekintetében, de azért alkat szerint ezen diéta bizonyos elemeit lehet bővíteni idővel. A lényeg, hogy amennyiben valaki már túljutott a nehezén és van olyan szinten, hogy  elkezdhet beépíteni az étrendjébe változatosságokat, mindig csak kis adagokkal kezdjen "kísérletezni". Ez azért fontos, mert ha nem is válik be, maximum átesik egy kellemetlen hasmenésen, de nem kerül az intenzívre. Viszont ha nem okoz gondot, akkor szép lassan lehet emelni az adagot és az ember egy idő után kitapasztalja, hogy miben meddig lehet elmenni.

Nekem például a disznótoros sem árt meg!

A fenteb említett ismerősöm ellenben egy hétig rosszul van, ha meg talál enni egy franciakrémest, ami nekem szintén meg se kottyan... stb.

Én svéd cseppet nem iszom, viszont van egy Iberogast nevezetű gyógynövénykivonat, amit használok. Természetesen ez is alkoholos (15-20 csepp az adag kb. egy alkalommal) és kifejezetten jót tesz!

 

Abszolút nem élek együtt a betegségemmel. Nem is tudnék, hiszen már nincs. Azzal tisztában vagyok, hogy óvatosabbnak kell lennem mondjuk az alkohol tekintetében, de ez nem a betegség velejárója, hanem azt megelőzendő kritérium!

Dehogy élek együtt vele!

EGÉSZSÉGES VAGYOK ÉS PONT! :)

Ez nem flegmaság, ez tény.

 

Nem akarom nagyon ezoterikus irányba terelni a témát, de szeretnék ideidézni Szepes Máriától:

 

"

Mindenekelőtt az általában félretett, megvetett vagy babonásan elutasított mágia fogalmának pontos definíciójával kezdeném. A mágia valójában erőt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét. S ha a varázserőt is idegenszerűnek érzik, hivatkoznom kell a modern orvostudomány felismerésére, miszerint a legtöbb betegség - az organikus bajok is – pszichoszomatikus (idegi) eredetű, s többnyire valamely betegséget feltételező képzelgéssel, rettegéssel kezdődik. Ilyen például a rákfóbia, a fulladástól való kóros félelem, a tériszony, de nyilvánvalóan feszültségbetegség többek között a strúma, a cukorbaj, a colitis, némely szívzavarok, a gyomorfekély, a vérnyomás-ingadozás, a kinyomozhatatlan eredetű allergiák; sorolhatnám a végtelenségig. Csaknem valamennyit a felelősségtől, mellőzöttségtől, csalódásoktól s egyéb pszichés sérülésektől "betegségbe menekülő" tudattalan védekezés váltja ki. S minden ilyen folyamat teremtő képzeletünkből burjánzik elő. Mert a képzelet nagy varázsló. És öntudatlanságában fekete mágus. Érzelmeink, gondolataink sugárnyomásával addig irritálja valamely szervünket, idegrendszerünket, anyagcserénket, szívünket, bőrünket,

mirigyeinket, amíg azok először tüneteket mutatnak, majd valóban engedelmeskednek a veszedelmes szuggesztiónak. Iszonyaink zárótüzébe került szerveink, egész fizikumunk valódi szindrómát - betegségművet - produkál."

 

Ha valaki pl. iszik és annak következtében kerül ilyen állapotba, akkor a betegsége már másodlagos okozat. Az elsődleges az ivás. Az alap, az ok viszont a kiváltó lelki krízis. Valahogyan mindig vissza lehet vezetni idáig a dolgokat...

 

Tudom, hogy aki épp benne van a sűrűjében, az nem ér rá a lelki okokat vizsgálgatni és minden pillanatát az életért való közvetlen küzdelem tölti ki, de az, aki kikerült ebből az állapotból és már van ideje, ereje elgondolkodni ezeken a dolgokon, tegye meg, mert önmagunk tisztázása rengeteget segít! Ez tapasztalat (az olvasmányok csak utóbb jöttek, mintegy visszaigazolva ezt és nem fordítva).

 

Nekem nemhogy a hasnyálmirigyemmel nem adódtak gondok, de még csak náthás is alig voltam. Az idei influenzát ugyan sikerült elkapnom, ám "letudtam" két nap alatt mindenféle gyógyszer nélkül, úgy, hogy volt a családomban, aki hetekig köhögött.

 

Nem okoskodni vagy észt osztani akarok, egyszerűen ezek is a részei azoknak a dolgoknak, amelyek segítségével itt tartok, ahol tartok.

 

Üdv: Balázs

 

A hozzászólás:
hromajalosad Creative Commons License 2011-04-13 07:32:53 302

kedves Balázs.

 

olyan jó , hogy megírtad sikertörténeted !  És nagyon ígazad van , a remény és az élni akarás nagyon fontos.

És ha az ember érzi , hogy valakinek fontos akkor küzd is. Nem adja fel. Van még dolga ebben az életben.

 

Én is sok vonatkozásban lelkileg másként álltam hozzá az élethez betegségem hatására. 97 ben éreztem , hogy ha úgy folytatom tovább ahogy azelött,akkor egy két évben belül a temetés. a saját.mível utálok temetésre járni , mindent megváltozattam. és szerintem szerencsém is volt,van.

 

Ami döntő . No alkohol ! még svéd csepp se ! )))

 

gyógyszereket szedtem . Nálam nem sokat értek. a döntő a diéta (legalább is nálam )

Minden ami rossz (görcsölsz,puffadsz,hasmenés stb.) azt ki  kell húzni. szígorúan )))

A tapsztalatom az , hogy az emberi szervezet csodás öngyógyító képességekkel rendelkezik.

De türelem. Van ami éveket vesz igénybe. Nálam 5-6 év után éreztem döntő javulást.

de most se lehet virgonckodni.

Együtt élünk a betegségünkkel . a mienk . ))))

 

szia

Előzmény:
obalazs83 Creative Commons License 2011-04-11 01:51:05 301

Nem derült ki, mi okozhatta pontosan. Tény, hogy nem voltam szent életű, tehát nem kizárható, hogy az átmulatozott éjszakák is hatással voltak a betegség kialakulásában. Másik, hogy nekem első sorban a gyomromra ment minden lelki dolog gyerekkorom óta. Összességében azonban a pontos ok ismeretlen belgyógyászatilag.

 

Amikor bevittek a kórházba, már olyan állapotban voltam (kísérő betegségént már hashártyagyulladásom volt, kezdett leállni a veseműködés, a bélműködés...stb.), hogy sürgősséggel megműtöttek, tehát egy percig sem "üdültem" az intenzíven azt várva, hogy megműtenek-e vagy sem, hanem oda csak az operáció után kerültem.

Az elsőt követően természetesen becsövezték a hasam és azokon a csöveken keresztül igyekeztek átmosni a hasi szerveket, valamint erős antibiotikumos kezelést kaptam. Arról nem tudok, hogy a hasam vizesedett volna, viszont az első beavatkozás után két nappal elkezdték nyomni a belsőszerveim a rekeszizmomat, ami pedig a tüdőmet, ebből következően nem jutottam megfelelő mennyiségű oxigénhez és ezért lélegeztetőgépre kellett tenniük. Amikor elmúlt a közvetlen életveszély, látszólag gyorsan javultam és igazából össz-vissz 15 nap után hazaengedtek! Nagyon nagy "bika" volt bennem: a saját lábamon hagytam el a kórházat, igaz szédelegve, kóvályogva és legyengülten, ami természetes egy ilyen sokk esetében. Lényeg, hogy úgy nézett ki, viszonylag gyorsan helyre jövök..

Aztán pár nap múlva belázasodtam, elkezdtem hányni és sűrű genny kezdett folyni a hasfalaból (ekkora még nem forrt össze a drain cső helye...), így aztán vissza a kórházba... Egy hétig feküdtem a sebészeten, próbálták továbbra is átmosni, antibiotikumot kaptam, de csak rosszabbodott. Ez abban nyilvánult meg pl., hogy vizesedett a tüdőm. Lényeg a lényeg: úgy döntöttek, hogy másodszorra is meg kell műteni. Nem sok híja volt, hogy ott maradtam, egy ízben újra kellett éleszteniük.

Kiderült, hogy a hasnyálmirigy nekrotizál, ezért ki kellett metszeni a 2/3 részét. Megint intenzív, aztán utána sebészeti osztály...

Naponta átmostak, sokáig csak szondán/infúzión keresztül kaptam ételt, italt és másfél hónapot követően úgy néztem ki, mint aki megjárta a Gulágot.

Röviden és vázlatosan ennyi.

Sajnálom, hogy a kisfiad sincs jól. Jobbulást kívánok neki is!

Tényleg nyugodtam megkereshetsz privátban, ha gondolod, chaten gördülékenyebben lehet beszélgetni és egyébként én is éjszakai "lény" vagyok.

 

Mondtak valami újat az orvosok? Most hogy van a nővéred? Változatlan?

 

Üdv: Balázs

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!