Vannak érzéseim, bár nem túl változatosak és általában ugyanúgy érzem magam, nem igazán van rám hatással semmi külső tényező. Ha összejön valami, annak szoktam örülni, meg általában ha veszek valamit. Nem tudom, erre értetted-e hogy mire irányul... De nem szoktam például szomorú lenni, vagy nem szoktam aggódni - bár általában igyekszem úgy csinálni a dolgokat, hogy ne is legyen rá okom, de ha valami nem úgy sikerül ahogy kéne, nem problémázom miatta, vagy megoldom máshogy vagy nem érdekel -, dühös is szoktam lenni, de ez is ritka, ehhez komoly dolog kell, pl. ha akadályoznak abban amit csinálni szeretnék. Szóval vannak érzéseim, csak nem nagyon jönnek elő. És nem próbálom őket elfolytani, sosem próbáltam, nem is ért soha semmi olyan dolog ami erre esetleg okot adhatna.
Nos, konkrét emberre még nem gondoltam, hogy kit ölnék meg és miért, de szoktam gondolkodni a dolgon, érdekes szituáció lenne., pláne ha ismerem az illető hátterét is. Persze börtönbe nem akarok kerülni - gondolom ez megint kizárja, hogy szociopata legyek, bár mondjuk ennek azért örülök, hogy figyelembe tudom venni a következményeket, mert vannak a börtönnél vidámabb terveim is a jövőre nézve -, meg ez nem olyasmi, hogy muszáj kipróbálnom vagy nem tudom mi lesz, de jó gondolni rá. Hát nem tudom. Lehet csak simán gonosz vagyok.
Érzelmi érték, ezt nem értem, mire célzol. Szexuális téren meg nem érdekel semmi, nincsenek ilyesmi vágyaim, nem volt még se komolyabb, se nem komolyabb kapcsolatom se, nem is érzek rá kényszert hogy legyen. Igazából foglalkozni sem szoktam ezzel, amíg valaki fel nem hozza, elég idegennek érzem a dolgot. |
