Keresés

 Akkor lehet csak egy alakoskodó, önző és egoista személy vagyok, ahogy 1hozzászóló írta.. :) Igazából mindegy is. De nem én vagyok az egyetlen, aki néha "túl" öszintén fejezem ki magam, tehát nem ezzel van a "baj", hanem azzal, hogy teljesen máshogy gondolok dolgokat. Azt már régóta tudom, hogy az empátia gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik belőlem, a lelkiismeretet sem igazán tudom, hogy kéne elképzelnem. Amire mostanában jöttem rá, hogy szégyellni sem nagyon szégyelltem még magam soha. Visszagondolva, sokszor szidtak mikor valami rosszat csináltam, hogy nem szégyellem-e magam.. hát, ezekre sosem tudtam mit kellene reagálnom. Mostanában nemrég is volt egy beszélgetésem nagymamámmal, felhívott, mivel én nem hívtam őt születésnapja alkalmával, meg le sem mentem hozzájuk (többiek mentek). Olyanokat mondott, hogy sosem érdeklődöm irántuk, majd egyszer meg meghalnak és akkor késő lesz.. Arra gondoltam, legalább egy gonddal kevesebb. Pedig soha nem ártottak nekem. Környezetemben meg általában mindenki szeretni a családját, oda lennének ha valami történne velük, engem meg nem hiszem hogy meghatna... Kellemetlen lenne, ha pl. szüleimmel történne valami, mint írtam ők tartanak el, de nem rázna meg.  Ezt nem szoktam hangoztatni az ismerőseim előtt, de nem arról van szó hogy szerintem ez rossz, mert én nem látok benne semmi rosszat, ez van és kész, mennyivel lenne jobb ha meghalna valamelyik rokonom és hónapokig depressziós lennék? Na, szerintem az a rossz. Egyszerűen arról van szó. hogy nem hangoztatok olyasmit, amit mindenki más máshogy gondol. Nem hiszem, hogy túl népszerű lennék, ha akármelyik barátom, ismerősöm szemébe mondanám, hogy "Figyelj, ha most meghalnál, tökre nem érdekelne." :) Márpedig nem az a célom, hogy minenkit elidegenítsek magam mellől, sajnos manapság nem árt ha az embernek vannak kapcsolatai. 

 Hogy 1hozzászólónak is válaszoljak, igen, 20 éves vagyok (nő, ha ez számít), és valóban megkaptam elég sok mindent, de szeretetet is. Legalábbis próbálkoztak, amennyire vissza tudok emlékezni, kisebb koromban is inkább szívesebben foglalkoztam magammal. Húgom ugyanazt a nevelést kapta mint én, és ő meg teljesen olyan, mint az összes többi kortársa... Szóval nem hiszem hogy szüleim nevelésével bármi probléma lett volna. Amit meg követeltek azt megcsináltam/csinálom, alapjáraton mindig is jó viszonyban voltam a szüleimmel. Azt meg hogy miért szenvednék, nem értem. Nem szokásom szenvedni. :) 

Nem hiszem hogy szociopata vagy. Az ilyen "személyiségzavarok" első tünete hogy az egyén nem tudja, nem hajlandó elfogadni vagy egyenesen tagadja. Az hogy az interneten szabadabban beszélsz, mint élőben, tehát hogy képes vagy moderálni, pszichológiai szempontból elkülöníteni a szociálisan helyes és helytelen magatartást szintén azt mutatja hogy nem vagy szociopata. Félre értés ne essék a szociopata nem egyenlő az antisztociozációval, vagy a disszociozációval. Szerintem ami miatt azt modják rád hogy szociopata vagy, az az őszinteség. Lehet hogy "túl" őszintén mondod ki, írod le amit gondolsz és lehet hogy jóval racionálisabb vagy a környezetednél, amit a többiek hajlamosak érzéketlenségnek vélni és emiatt már kapod is a skarlát betűt. Lehet hogy más vagy, másként gondolkodsz, más az értékrended, de erősen kétlem hogy szociopata lennél. Ha tévedek hajrá, cáfolj meg! :)

 Üdv. Nem egészen témába vág amit írni akarok, de feleslegesnek tartom emiatt külön topikot nyitvi - most olvastam végig ezt, és elgondolkodtam ha a pár oldalja említett pasasnak sikerült saját magáról megállapítania hogy ő szociopata akkor más miért ne jöhetne rá magától? Én utóbbi időben sokat gondolkodom rajta hogy az vagyok-e vagy csak szimplán teljesen máshogy gondolkodom, más az értékrendem, máshogy reagálok dolgokra mint a legtöbb (mondhatjuk úgy is, akiket én ismerek mindenki) ember.  Nem tudom melyik az igaz rám, mindenesetre elég érdekes módon igaz rám mindenféle leírás, és mások is mondták már, hogy szociopata vagyok - nyilván csak interneten, ahol hajlamosabb vagyok olyan dolgokat is mondani, amit élőben, a környezetemnek nem mondanék, mivel tudom hogy esetleg probléma lehet belőle, és nem akarom hogy emiatt kellemetlenségeket okozzanak nekem (például, mivel még egy darabig szüleim tartanak el, bár már dolgozhatnék, de nekem egyelőre míg befejezem az iskolát, így kényelmesebb, tehát nem akarom hogy rájöjjenek milyen vagyok igazából, vagy megsértsem őket és emiatt esetleg elküldjenek itthonról - egyébként semmilyen más szempontból nem kötődöm hozzájuk). 

 Na de nem ez a lényeg, amiért írtam főleg, hogy ha valaki más itt esetleg úgy gondolja magáról, hogy esetleg szociopata/pszichopata, örülnék ha megírná nekem emailben, hogy ő miből gondolja ezt, nála miben nyilvánul meg a dolog. Jó lenne, ha végre 1-2 (az én szememben) normális emberrel is tarthatnám a kapcsolatot (vagy legalább pár emailt válthatnék), és nem csak ezzel a rengeteg, ugyanolyan, fárasztó, unalmas alakkal...