Ööö. Gratulálok. :D
Ne haragudj, de szerintem a fölényes győzelem egyértelmű tudatában nem lenne szép dolog versenybe beneveznem... 8-)
Ma pl kitaláltam a lovaglás vége fele, hogy próbáljunk meg a járóiskola rúdjai közé (természetesen kanyarodva) betolatni. Hátöööö. Ja, és persze nem adom fel az ilyesmit, még ráadásul. :) Szegény ló csak nézett, hogy mi van, nem értette, miért kéne neki ráhátrálni holmi rudakra, de hát ha ez a vágyam... miután visszatettem ahol volt, mármint a rudat, újra próbáltuk. Vicces volt, ahogy egyszer csak leesett a lónak, hogy jaaaa, hogy KÖZÉ, de bakker, mért nem ezt mondod?? :D Hát asszem ennyit erről.
Egyszer meg terepen felfedeztem, aztán zsákutcának bizonyult az ösvény, visszafordultam, és elbambultan sétáltunk visszafele. Naná, hogy benéztem egy elágazást, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a ló egy kőhalomra mászik fel. Sikeresen. A tetején megállt, nézett. Meg én is. Olyat képzelj el, hogy egy hosszú kőhalomra keresztben sikerült felmenni, úgy állhatott a tetején, mint a cirkuszi elefánt a dobogón, összehúzott lábakkal, előttünk, mögöttünk guruló kövekből álló lejtő, jobbra-balra ugyanez csak szintben, viszont bozóttal fedve. Hömm. Jó volt. Megállapítottam, hogy még leszállni se tudnék, de még ha le tudnék se segítene sokat. Vicces volt. Annyira jót nevettem... pfff.
Azért nem maradtunk ott. Mondtam lónak, hogy nekem nincs ötletem, oldja meg. Ő meg ügyesen, óvatosan megfordult ott a köveken, gőzöm sincs hogy csinálta, aztán visszamászott ahonnan jöttünk.
Azt hiszem egyre kevésbé becsülöm le a terepjáró képességeit.
Az én mindenféle képességeimet inkább ne feszegessük. :) |
