|
|
A hozzászólás:
 |
kognitív hóbagoly
2011-03-30 21:13:42
|
59
|
Idővel a legtöbb ember "nyugodtabb, határozottabb, kiegyensúlyozottabb" lesz szerintem, ehhez nem kell "magas filozófiát" tanulmányozni. Nagyobb benyomást gyakoroltál volna, ha azt mondod, hogy akkor múlt el a hónapok óta tartó depressziód, amikor beláttad az a priori és a posteriori tudás közötti különbséget, vagy hogy nincsenek pánikrohamaid, amióta megértetted, hogy mit ért Heidegger a "Dasein" alatt...:)
Amikor a másoknak adott konkrét tanácsaidról írsz, azok nem tűnnek sokkal "mélyebbeknek", mint amit a Nők Lapja lelkizős írásaiban lehet olvasni, persze nem feltétlenül rossz tanácsok, de nem világos, hogy milyen alapon kérsz pénzt értük, mi a a filozofálás által "hozzáadott érték"...
Amíg nincsenek meg a statisztikák, addig nem tudhatod, hogy hol van a "filozófiai praxis" kompetenciahatára (és erről a klienseidet sem tudod informálni), de bízok benne, hogy lázasan dolgozol a felkutatásukon :)
A kognitív terápiák is "a gondolkodás megváltoztatásán keresztül hatnak a többi rendszerre", ezt kiegészítik más technikák, például a viselkedésterápiák a viselkedés megváltoztatásán keresztül hatnak...
A "filozófiai praxis" is valamilyen kognitív terápiának tűnik, de eléggé amatőr szinten - hatalmas szakirodalma van annak, hogy az emberek gondolkodását hogyan lehet vagy érdemes megváltoztatni, aminek a jelek szerint nem vagy tudatában (például a pánikrohamoknál a testi érzések hibás félreértelmezése, és az ebből adódó ördögi kör lehet egy nagyon tipikus ok, de ezt nem is említetted, amikor a pánikról beszéltél, vagyis feltehetőleg nem tudnád, hogy milyen gondolatokat kellene megváltoztatni a másikban, csak a sötétben tapogatóznál)
http://www.behsci.sote.hu/panicp.htm http://www.tenyek-tevhitek.hu/pszichoterapia/panik-altipusai-es-kezelese.htm
|
|
Előzmény:
 |
Tamás Gergely
2011-03-25 16:04:47
|
56
|
"Nem hivatkozol túl sokat arra, hogy a "hivatalos" terápiák sem tudnak 100%-os sikert garantálni? Nem gondolod, hogy ilyen alapon bárki mondhatná, hogy ő a saját(os) módszerei és homályos optimizmusa alapján "orvos", és a kudarcok után csak vonogatná a vállát, hogy a "hivatalos" orvosok sem tudnak mindenkit meggyógyítani? (Persze tudom, hogy van ilyen, természetgyógyászat néven, de ha neadjisten valami komoly bajod lenne a természetgyógyászhoz mennél vagy igazi orvoshoz?)"
Ezt nem érzem. Pusztán nem hallgatom el azt a felállást, hogy a terápiákra általánosan jellemző, így a pszichoterápiákra is, a filozófiai praxisra is, a zeneterápiára is, hgoy megvan a maga kompetenciahatára. Nem arról van szó, hogy egy tökéletes rendszerrel áll szemben egy bizonytalan. Valójában két bizonytalan rendszer áll egymás mellett (és nem feltétlen egymással szemben).Szintén még előző "a filozófia haszna számorma" kérdéshez kapcsolódik ez is: A határok felismerése, és elfogadása.
Abban viszont teljesen egyetértek, hogy valamit mutat egy terápia hatásosságáról a statisztka. Sajnos filozófiai praxishoz kötődő szakirdalmakon belül eddig csak a teóriát kiépítő munkákkal találkoztam, de megpróbálok utána nézni bármilyen statisztikai adatnak. Amiről eddig hallottam, az néhány beszámoló arról, hogy "hogyan történt a javulás", azonban ez a valóság egészéhez képest még kevesebbet mutat föl, mint a statisztika. :)
A filozófia jelentős része valóban alulbecsüli az érzlemek erejét, és első sorban a racionalitással dolgozik. A saját munkámban az érzelmekkel is dolgozom/számolok, amennyire ismerem, a többi kolléga is. Hiszen nem sokat ér egy "jó megoldás", ha mondjuk az érzelem miatt kivitelzhetetlen... De tény, hogy én is az értelemre helyezem a hangsúlyt. Úgy látom, hogy az emberben a viselkedés, a testi működés, az érzelem és a gondolkodás kölcsönösen hatnak egymásra. Én a gondolkodás megváltoztatásán keresztül hatok a többi rendszerre. (Ez megint csak kijelöl értelem szerűen egy határt...) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|