Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2011-03-25 13:59:39 53

Lufi!

 

 Ez tényleg nagy különbség a filozófiai praxis izé meg a terápia között.

 

 A példád szerint a filozófiai praxis abban segített, hogy valaki hogyan legyen konfliktuskerülő. Vagyis a jelenlegi teherbíróképességénél is kisebb terhet rak rá: konfliktuskerülésre tanítod.

 Egy pszichoterápiás célkitűzés viszont az lenne, hogy valaki hogyan viselje és vívja meg a kapcsolatot, úgy, hogy nem omlik össze, növelve a teherbíró képességét a normál helyzetekben. Egy anya mégiscsak egy anya és nem atomháborús fenyegetés. Egy párkapcsolat dettó.

 

 

 

 Visszatérve amit csinálsz: sima szemfényvesztés :-) a kisebb munka és ellenállás irányába megspékelve tetszetős, ámde semmit nem jelentő ezoterikus jellegű idegenszavas okoskodással.

Előzmény:
Tamás Gergely Creative Commons License 2011-03-25 13:41:02 52

Kissé bontva válaszolok a kérdéseidre.

Kicsit még pontosítanék, csak hogy ne értsük félre, mit jelent az, hogy életvezetési kérdésben ad tanácsot.

Természetesen előfordul olyan is, amikor konkrét gyakorlati tanácsot adok, ez áll a hétköznapi "tanácsot adni" jelentéséhez a legközelebb -és ez a legritkább formája a tanácsadásnak. Ilyen volt például, hogy egy fiatal lány hogyan tud kitérni az anyjával való konfliktusok elől.

A tanácsadás másrészről jelenthet konklúzió levonását is. Ez nem azt jelenti, hogy ezt-vagy ezt csináld, hanem úgy tűnik, hogy az átbeszéltek alapján ez és ez tűnik a legjobb megoldásnak. Itt annyi a különbség, hogy nem külső tanácsot kap az ember, hanem közösen keressük a cselekvés lehetőségét, és arra érkezik még mindig a gyakorlatban egy tanács. Ilyen volt például, amikor egy egy hölgy oylan életszituációban volt, hogy párkapcsolatának megmentése érdekében az volt a leghelyesebb választás, ha egy ideig hazaköltözik a szüleihez. Ehhez azonban kellett az, hogy a kapcsolatban éppen túl nagy feszültség legyen, ami vitákban bezetődött le. Kellett az, hogy lehetősége legyen elköltözni párjától. Kellett az, hogy áttekintsük az elköltözés várható kimeneteleit is, és így hozzunk egy tudatos döntést.

Megint egy másik tanácsadói szint, amikor szemléleti keretet nyújtok a kliensnek. Ez is a tanács egy fajtája, de nem gyakorlati természetű. Például tipikus példa lehet erre a véleménykezelés, hogyan tudod megoldani azt, hogy a külső véleményeket ne vedd magadra, és tárgyszerűbben tudd kezelni. Ez például egy tipiksu technika fölkínálása.

És tanácsadás részében még mindenképp szót érdemel az is, amikor egy fogalom szemlélet helyett kínálok a fogalomnak egy másik jelentését. Például volt egy kliens. Kommunikációs helyzetben mindig zavarban érezte magát (ez most akkor betegség? :) ). Elmondása alapján ő ezért "gyáva" volt, mert félt a kommunikációs helyzetektől. Ebben a jelzőben erős bűntudat is volt, amiből nehéz építkezni. Elbeszéglettünk, hogy a valyon mit jelent akkor a bátorság, milyen ember a bátor ember, mi különbözteti meg a vakmerőtől. Kilukadtunk oda, hogy a bátor ember is félhet, az különbözteti meg a bátor embert a gyávától, hogy "bele mer állni" egy olyan helyzetbe is, amitől fél. Ezzel a következő történt: Az alaphelyzetből (szorongok valamitől => elkerülöm => Bűntudatot érze=> még jobban elkerülöm => Még jobban szorongok) előállt egy másik helyzet (szorongok valamitől => beleállok a helyzetbe szorongva => gratifikálódom, látom, hogy a szorongásom ellenére is érek el sikereket => kevésbé szorongom => Könnyebben állok bele a következő helyzetbe...). Ezt is tanácsadásnak nevezném, általában az ilyen fogalmi elemzésekből van a legtöbb,és talán ez esik a legmegszebb a hétköznapi értelemben vett tanácsadás szótól.

 

Hozzám közel áll az egzisztencializmus ateista ága, és a görög tradícióból is sokat merítek (főleg sztoicizmus, epikureizmus), így ezek állnak hozzám közelebb. De ismerek más elméleti háttereket is fel tudok használni. Például egy spirituális, vagy keleti gondolkodás hatása alatt álló emberrel sokkal könnyebb számomra a hegeli dialektika alapján szót érteni, mintha ragaszkodnék Arisztotelész logikájához. De abban telejsen igazad van, hogy ezek a terápiák mindig két ember közt zajlanak le, így, ahogy egyéb terápiáknál is, még az azonos iskolából/elméleti háttérből/műhelyből kikerülő emberek is más tanácsot adhatnak. Ez nem hinném, hogy gondd, de erről az alapnézetemről talán már írtam sokat, hogy egy jelenségnek ritkán egyetlen helyes megközelítése van...

 

És még a vallás kérdéséhez: Amit én csinálok, az nem vallásos, és még kevésbé spirituális megközelíésű. Ennek ellenére, habár én nem hiszek Istenben, elég jól elmozgom a vallásos beszélgetésekben is. Mivel nem az a célom, hogy a kliens úgy lássa a világot, ahogy én, nálam abszolút belefér, hogy az Istenről alkotott ítéleteit is vizsgáljam, és ha arról van szó, szívesen nyúlok mondjuk egy Szent Tamásnál található gondolathoz, ha az segít az adott zavarán...

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!