Oda akartam ezzel a tűzoltó-dologgal kilyukadni, hogy lehet ugyan filózni, hogy mi betegség, és mi nem, de ha valami nem betegség, akkor az elmulasztása nem terápia... Persze nem az elnevezés a lényeg, de ha nem terápia, akkor mi a haszna? Úgy értem, mi a haszna az olyan ember számára, aki részesül belőle? (Amikor azt kérdeztem, hogy számodra mi a haszna, úgy képzeltem, hogy te is a "kapó oldalon" vagy, és mindenféle könyvek alapján próbálsz segíteni magadon, és lelkesedésedet az okozza, hogy ezt-azt már elértél).
Volt olyan, hogy pánikbetegeket (a te példád...) meggyógyítottál a filozófiai tanácsadással, vagy csak valami homályos optimizmus van benned, hogy ez biztos sikerülne...? Tájékozódtál arról, hogy kognitív viselkedésterápiával vagy gyógyszeres kezeléssel mennyi idő után mit lehet elérni? (Pánik esetén az esetek nagy részében már nagyon kevés kognitív viselkedésterápiás ülés is elegendő - ha a "filozófiai praxis" kevesebb eredményt hoz, vagy drágább, mert hosszabb ideig tart, akkor a kliens szempontjából nem egyszerűen átverés?) |