1, A mit gyógyítra csak egyetlen helyes kézenfekvő választ tudnék adni, hogy "betegséget". Ezzel azonban nem válaszolnék ténylegesen, mert üres lenne a válasz mindaddig, amíg meg nem állapítjuk hogy mit tekintünk betegségnek. Ez azonban már jóval ingoványosabb talaj... Egy gyászt követő hosszú szomorúságot vehetünk-e "betegségnek", mondván reaktív depresszió, vagy adjunk inkább igazat Hamletnek?
"Uramfia, két hónapja s még el sincs felejtve! Úgy hát megérjük, hogy valamely nagy embert fél évvel is túlél az emlékezete;"
Vagy tovább bonyolíthatnánk a helyzetet: A pszichopátia vagy pedofília betegség-e? Ha igen, miért büntetjük? Nem hinném, hogy erre a kérdésre végsőbb választ lehet adni annál, hogy betegség az, amit éppen annak tartanak... Azonban éppen e miatt szerintem nem is hagyható ki a felsorolásból.
2, a Buddhizmust én sem tartanám pesszimista gondolkodási rendszernek, éppen ezért írtam, hogy a felszínen nem tűnhet optimistának, ha például csak azokat a kiragadott tételeket vesszük, amiket írtam.
3, teljes mértékben egyet értek. Tudtommal erre is vezetik vissza a neurotikusságot. (Ahogy persze másra is visszavezethető, más paradigmában...). Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szorongáscsökkentő hatása ne létezne. :)
Keresztkérdés: Mi az a korlát, ami után megszűnik ez a "még nem reagálhatsz most, várnod kell" korlát? |