A könyv érdekessége, hogy felmutatja, még egy ilyen baromi pesszimista filozófus elmélete is lehet gyógyító jellegű. Viszont kifinomult a humora Yalomnak is, mert a Schopehauer-terápia cím a könyv végére kettős értelmet nyer. Részint hogy Schopenhauer pesszimista gondolatai hogyan hathatnak gyógyítólag, részint a könyvben szereplő filozófiai karakter, aki gyakorlatilag egy Schopenhauer utánzat végül maga is belátja, hogy terápiára szorul...
Ami szerintem igaz Schopenhauerre is, rá is ráfért volna egy jó terápia. Bár neki a filozófiai gondolkodás egyfajta terápia volt...
A kérdésre, hogy milyen terápiát lehet alapozni erre a gondolkodóra elég kézenfekvő választ nyújt a szerző: Schopenhauer a kötődések ellen volt, ő volt az első gondolkodó, aki európai filozófiában integrálta a keleti gondolkodást. És ebben a vetületben már talán nehezebben lehetne állítani, hogy a Buddhizmus nem alkalmas terápiára...
A zeneterápia hatását én abban látom, hogy az érzelmekre hat, ezért nyugtathat, vagy épp lendültbe hozhat. Zenélni sajnos nem tudok, de intuitíven úgy érzem, a zeneterápia egy magasabb foka lehet, amikor zenélésen keresztül hat terápiásan a zene, azaz a kliens maga zenél.
A filozófia pedig a racionális gondolkodás magas iskolája. A racionalizáció, intellektualizáció hatását az analitikus orientáltságú pszichológiai szemlélet is elismeri. A filozófia első sorban a gondolkodás gondozásával hat.
Vannak olyan szituációk, problémák, amin sokkal jobban és könnyebben átsegít, ha beraksz egy olyan zenét, ami megnyugtat, esetleg ha szöveggel kísér, valami "üzenettel" gazdagít téged. Azonban más problémáknál nem vetném el az alapos gondolkodás hasznát sem. |