A problémák ellenére Líbia igazi gyakorlópálya kezdő birodalmaknak. A világszerte gyűlölt diktátor ellen vonulni népszerű feladat, ugyanakkor az elavult, elhanyagolt, szétzilált líbiai légierő és légvédelem a lehető leggyengébb ellenfél. A távolság sem túl nagy, de ahhoz elég, hogy kihívást jelentsen. A francia és a brit kormánynak, talán az egész uniónak igen jól jönne egy győzedelmes háború, amely ráadásul most már elkerülhetetlennek látszik. Az Egyesült Államok vállvonogatása azt is jelzi, Európának fel kell nőnie ahhoz, hogy magát és érdekszféráját megvédje.
Helmuth von Moltke német katonatiszt híres meglátása, miszerint egy haditerv sem éli túl a találkozást az ellenséggel, bizonyosan itt is igaz lesz – különösen, hogy az intervenció megindításához vezető folyamatból úgy tűnik, kevés idő juthatott a tervezésre. A légtérzár valószínűleg sikeres lesz, ám a konfliktus szinte biztosan eszkalálódik. A nyugati pilóták eszközei kis sorozatban gyártott, keveset próbált, ám bonyolult és hibaérzékeny berendezések, háborús tapasztalatuk csekély, hazájuk veszteségtűrő képessége alacsony. Ugyanakkor az ellenfél nemzetközi mércével mérve annyira gyenge, hogy a kudarc világraszóló szégyent hozna Európa fejére. Itt győzni kell, és aztán felkészülni arra, hogy legközelebb könnyebben győzzünk.
Itt a remek, régen várt alkalom a háborús tapasztalatszerzésre. Egy csomó szép céltábla a nagy semmi közepén, civil áldozatokkal nem kell számolni. Nem olyan kényes, közeli vidék, mint a Balkán, de egyértelműen a mi érdekszféránk része, nekünk kell rendet tennünk és erőt demonstrálnunk, nem az amerikai kollégáknak. A politikai rendezés más kérdés - még abban sem vagyok biztos, hogy minden szempontból egy stabil Líbia lenne az érdekünk. |
