Hali!
A Daganatos Gyermekekért Alapítványt nem említeném 1 napon a gyermekrákkal!
Akiről írok, az nem kapott máshol segítséget.
Talán illett volna kifejteni részletesebben a döntésemet.
Történet a következő:
Kollégámról, és joggal mondhatom, hogy a hozzám legközelebb álló kollégámról írok. AZ elmúlt egy évben fokozatosan veszítette el állását, beteg kislánya miatt.
Alig több, mint 1 éve diagnoztizáltak nála leukémiát. Először a felesége volt kénytelen feladni a munkáját, hogy bejárjanak Pestre kezelésekre, vizsgálatokra. Mivel a nagyobbik gyerekkel is törődni kell, így kénytelen volt kollégám részmunkaidőben dolgozni.
Ez komoly anyagi kiesést jelentett neki, arról nem is beszélve, hogy felesége már egy éve nem dolgozik.
A nagyszülők kisnyugdíjasok, nem tudnak segíteni. Gyakorlatilag "fél" jövedelemből élnek. Számlák az "ablakban", tartozások sora kíséri életüket. A munkahelyünkön is keresett támogatókat, eredménytelenül.
Legutóbbi találkozásunkkor a testvérem ajánlotta nekik a Daganatos Gyermekekért Alapítvány -t.
Felvették velük a kapcsolatot, és mint kiderült nagyon jól jártak velük.
Támogatják az utazást, kezelések és gyógyszerek költségeit. Azóta a ráncok simábbak lettek, kedélyállapotuk is javult.
Ez pedig elengedhetetlen a kislány gyógyulásához.
Ezek alapján gondoltam, hogy megérdemlik a támogatást.
De ez persze mindenkinek a saját döntése, én azt tudom elmondani ahogy én látom.
1 biztos.
Ha nem ajánljuk fel az adó 1%-ot, akkor marad az államkasszában.
| 
