Mert azt írod, „aki szándékosan semmibe veszi azt azt jogi szaknyelven szabálysértőnek, esetleg bűnelkövetőnek hívják, a köznyelvben bűnöző”.
Miért ennyire félelmetes neked a „terápia” szó, hogy még leírva is ekkora ellenállásra késztet? Ha én illóolajat párologtatok és szánt szándékkal elkövetett aroma- vagy mondjuk írásterápiára vetemedem, az máris bűnelkövetés lenne a te logikád szerint, mert mint terápia végzettséghez kötött?
Nyilvánosan lebűnözőzni valakit, akinek a munkásságáról nem tudsz semmit, na az tényleg büntetendő ám. Mellesleg ha a kórházakban nálad illetékesebb szaktekintélyek nem minősítették kuruzslásnak a terápiáját, akkor nincs miről beszélni.
Óriási különbség van aközött, hogy te ülsz le a beteg mellé vagy ő. Te csak felolvasol és ezzel maximum eltereled a fájdalomról a figyelmét, ő pedig – pont a terápiás múltjából fakadó tapasztalat révén – felméri, hogy melyik archaikus őskép miért és hogyan hat az adott állapotban, és ezt alkalmazza. ÉRT a mesékben rejlő gyógyító szimbólumok nyelvén.
Téged láthatóan zavar maga a kifejezés, mert nincs mögötte (általad elvárt) papír. Csak tudás és tapasztalat. Erre írtam a bohócdoktoros példát, tőlük sem követel senki orvosegyetemi végzettséget, csak mert doktornak aposztrofálják magukat.
Az a baj, hogy folyamatosan a szavakon lovagolsz ahelyett, hogy felfognád az értelmüket. Akkor már inkább válaszd a lovasterápiát. Annak legalább fejlesztő hatása van. |