Attól függ, hogy kinek rossz. Azoknak, akik azt mondják 8 éven keresztül a kardiológián, hogy a baj gyógyíthatalan, ezzel együtt kell élni, a gyerek ne tornázzon... stb, vagy nekem, aki azt mondja, hogy egy folyamatosan változó élő szervezetben, amire komoly hatással van tulajdonosának tudatállapota, nem lehet "gyógyíthatatlan betegség"??? Valójában az én szemléletemben betegség nem is létezik, csak beteg ember van, egy ember egy nemkívánatos állapotban, amiből ki kell billenteni, méghozzá úgy, hogy egy ideális jó állapotba kerüljön.
Semmiképpen nem írnám a spontán gyógyulás számlájára azt az esetet, ami akkor javul, amikor valami újal próbálkoznak egy olyan esetben, amikor előtte évekig semmiféle javulást nem tapasztaltak. A "véletlenekben" még a tudomány nevű módszertan sem hisz.
Az érzelmi reakciók, amikre az említett esetben utaltam, nem kellemetlenek, hanem nagyon is váratlan, intenzív szeretet megnyilvánulások voltak, tehát kellemesek és meghatók. Egyértelmű érzelmi felszabadultság volt tapasztalható ebben az esetben.
Nézzük meg azt a lehetőséget, hogy az alkalmazott szerek segítettek: beveszi a kislány a javallott szereket, amik a hivatalos propaganda ellenére mégis csak bírnak némi pozitív hatással a felhasználóra. A sikeres választás eredményeképpen régi traumák kerülnek feloldásra és feldolgozásra, amit mint említetted, a pszichoterápia is remekül kezelhetne, de valahogy sem a kardiológusnak, sem senki másnak nem jutott ezt az alatt a nyolc év alatt javasolni, amíg a kislány bele nem futott egy hobbi homeopatába, aki annyit azért össze tudott hozni, ami elég volt ahhoz, hogy a kontroll vizsgálat teljesen gyógyultnak nyílvánítsa. |