Magyarázod nekem, hogy mit nem értek, de azt meg - tisztesség ne essék, szólván - elekerülte a figyelmedet, hogy én nem okos (?) magyarázatokat akartam hallani arról, hogy mit és hogyan kellett volna csinálnom, hanem, hogy van-e mód valamiféle utócselekvésre. A mi párbeszédünk arra emlékeztet - vizionálok - mintha orvoshoz mennék a törött lábammal (képzavar, tudom) és az orvos elkezdené magyarázni, hogy mit, mikor csináltam rosszul, pedig csak annyit várnék el tőle, hogy rakja sínbe (na ez a "sín" a mi esetünkben az lett volna, hogy szakszerűen alátámasztva kapom a választ - igen-nem lehet ezt és ezt) Te egy rendkívül okos és képzett ember vagy, nagyon jól láttad, hogy mit tettem rosszul, de hogy ténylegesen mit tehetek, arról ugye, fogalmad sincs!? Sejted a dolgokat, mint macska ez esőt és elérted azt, amit nagyon utálok magamban - felbőszültem a hiábavaló szócsépléstől. Érdekelne, hogy az alapszituációt újra figyelembe véve, miért nem elégedtél meg egy "nem tudom" válasszal, eszembe juttattál egy régi kollégát, nem dolgoztál Te valaha a FÉG Szervízüzemében?, mert ő is azt csinálta, ha nem tudott egy kérdésre válaszoni, hogy a kérdező szakértelmét, tudását kezdte firtatni! Haggyuk egymást békében, kitörlöm ezt a nyavalyás topikot is a listámról, van az életemben elég más bajom, nem veszlek a nyakamba, csak mert szereted csillogtani az eszedet. Elismerem, mérföldekkel fölöttem állsz agyilag, visszavonulok vert seregként - de azért ugye, halvány dunsztod sincs az egészről?! |
