Szevasztok!
Na egyet én is...
A hetvenes években egy vidéki kis faluban valamellik képes újságba egy tanár bácsit kellett fotóznom, akinek irdatlan nagy tojásgyűjteménye volt. Festett, karcolt, patkolt meg amit még el lehet képzelni. Ha jól emlékszem Fábián Gyula barátom írta a képekhezvalót, és az egész stáb borzasztóan el volt mélyedve a tojáshalmazban. Mert hogy volt ott a világ minden tájékáról tojás bőven, csak éppen hely nem volt, és az újságcikknek épp az lett volna a célja, hogy felhívjuk a tanácsi hivatal figgyelmét erre a páratlan gyűjkteményre.
Szóval hely nem volt, kínlódtam a beállítással (ami azért csak-csak sikerült), de mindíg magamon éreztem Pista bácsi (ő volt a tanító) nyugtalan tekintetét, nehogy valami kárt tegyek, mint valami elefánt az ő porcelánosboltjában.
Persze nem véletlenül. A kis szobában zsúfolásig megtelt tálcákon szépen felcímkézett tojások sorakoztak (pedáns volt az öregúr), de az a baj, hogy mindenütt, így a rekamién is, ahová a megfelelő gépállás végett llerogytam....
(Mán akkor sem voltam pehelysúlyú(
No egy tálca tojásnak annyi... gondoltam, szólok neki, hogy kimegyek a közértbe tojásért, de aztán mégse...
Az öregúr meg sem rezzent, csak odanézett, és vékony szájaszögletéből annyit mondtam: Tudtam.
A múltjkor volt éppen kezemben ez a régi újság, és akkor jutott eszembe a fotós esete a tojással... |