Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Gyuszkó91 Creative Commons License 2011-01-27 20:36:38 15619

Köszönöm, kedves pearl12! Igen, még mindig olyan, mintha tegnap történt volna... Persze, tudom, hogy nem szabad elfojtani, csak azért mégis kínosan érzem magam, ha sírni lát bárki is:S Jobban szeretek egyedül átesni rajta, aztán ha lenyugodtam, előjövök a rejtekhelyről:D Na igen, tudom, hogy nem szégyen, de nem akartam elrontani a Szent este hanulatát, inkább tartottam magam, csak aztán, amikor aludni ment a család és én is bementem a szobámba, rámjött:S A hugom (16 éves) bejött, mert kérdezni akart valamit és meglátta, hogy kibuktam. Nem kérdezett, csak átölelt:) Nagyon jó testvér!:) Amennyire tud, támogat a családom, a barátok is és még a pszichológushoz is járok, de nem érzem, hogy javultam volna. Tudom, hogy nem örül neki, hogy szomorúnak lát, nem is vagyok állandóan ennyire szomorú, mert elterelem a figyelmem, de vannak napok, amikor valami/valaki előhozza az emlékeket, vagy akár maguktól a felszínre törnek és olyankor szomorú leszek. A legrosszabb az, hogy most lesz, 30.-án az évforduló, amikor meghalt... Nem is tudom, hogy ki merjek-e menni Hozzá a temetőbe:S Lehet, hogy nem bírnám... Igazad van, a szívemben mindig is itt lesz!!!

Előzmény:
pearl12 Creative Commons License 2011-01-27 19:31:18 15618

Nagyon sajnálom, ami történt. Biztos nagyon nehéz lehet Neked. Két dolgot tudnék mondani: az egyik az az, hogy talán jobb lenne, ha nem folytanád magadba a fájdalmadat - ha karácsonykor sírsz az elvesztett barátnőd miatt, az nem szégyen, szerintem nincs azzal semmi baj, ha vállalod a szüleid előtt. A másik pedig az az, hogy a barátnőd ha lát odafentről, biztos nem örül neki, hogy ilyen állapotban lát Téged. Ha igazán szerettétek egymást, akkor biztosan azt szeretné, ha Te azért boldog lennél, és élnéd tovább az életedet Nélküle is. Attól még, hogy elment, a szívedben veled fog maradni örökre...

Pearl

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!