Keresés

most jöhetnek a Jármai Bélás történetek, azok legendásak :-))

Most nem igazán jut eszembe Béláról, de majd te elmondod. :)

Nekem most egy laboros sztori ugrott be:

Az MTI-ben a színes laborokban általában betanított munkások dolgoztak, csak a kiemelt laborokban voltak szakemberek. A MEO adta ki a munkákat és értékelte ki a próbacsíkokat. Megmondván, hogy milyen szűrővel, milyen blendéve mennyit exponáljon rá a laboráns, majd az így készült próbacsíkot kiértékelve módosítottak rajta addig, míg tökéletes nem lett - akkor mehetett a nagyítás.

Volt egy laboros leányzó, akinek - első nekifutásra - még az élesség sem akart összejöni rendesen, mindig egy kicsit életlen volt a próba. (30x40-est kellett volna nagyítania egy KF-ról.) Mivel a második-harmadik próba sem volt jó (és a selejtszáalék meg csak emelkedett - ami ugye prémiumfeltételként szerepelt) a laboráns mondta, hogy a baj a negával van, az nem tökéletesen éles. 

Felküldték ezét hát a FF méteres laborba, ahol egy - borotvaéles - nm-es nagítást csinltak róla. Ekkor visszadták a jánynak mondván: a nega éles, legyen szíves odafigyelni az élességállításra.

A következő próba még mindig életlen volt. A MEO-s kérdésére, hogy hogy is van ez, a válasz a következő volt:

- Mint tudjuk, a színes papír három rétegű. Ha a felső rétegre állítok élesre, akkor a középső és az alsó életlen, ha a középsőre akkor a felső és az alsó, ha az alsóra akkor pedig a két felette lévő. A fekete-fehér csak egy. Így teljesen érthető, hogy az éles, a színes pedig nem.

Ezek után a MEO-s (Lukács Jani bácsi - egyébként kitűnő fotós volt ő is) elnevette magát, mondván hogy ilyen frappáns válasz megéri, hogy a selejteket jóváírják. A filmet meg odaadták egy másik laborosnak, aki meg is csinálta az éles kópiát.

apca, most jöhetnek a Jármai Bélás történetek, azok legendásak :-)) Mellesleg megkérdezem: most már igazat adsz, hogy van létjogosultsága egy ilyen topicnak? Nem feszengünk, és mindenkinek ezer története van. Jó kis virtuális kocsma lesz ez, jól elbeszélgetünk majd :-))

Járai Rudi bácsival mentem Zalaegerszegre a Zalamegyei Idenforgalmi Hivatal megbízásából kellett képeslapokat, idegenforgalmi brossúrákba fényképeket készíteni.

A kisöreg nagyon szerette a fagylaltot és a nőket, ezért du.-i megérkezésünk után kimentünk az egerszegi "korzó"ra és ahány fagylaltozó volt, mindegyikben vettünk egy fagyit. Mire befejeztük vagy 30-40Ft-ért ettünk már fejenként (a 2Ft-os fagyikból).

De nem is ez az érdekes, hanem az ok, amiért odamentünk:

Modellt persze nem vittünk, helyi megoldásokat kerestünk. Ezért aztán Rudi bácsi rámparancsolt, hogy a fotogén csajokhoz menjek oda, és beszéljem rá őket egy másnapi fotózásra.

Akadt is egy bátor jelentkező jány, aki mondta hogy a barátjával el tud jönni velünk, és akár két-három napon keresztül is tud modellkedni.

Ekkor Rudi bácsi megbeszélte vele, hogy mikor, hol találkozzunk és felhívta a figyelmét, hogy színes képeket készítünk, úgy öltözzön.

Akkoriban jött a miniszoknya divatba, a leányzó másnap meg is jelent egy ilyenben, valami szines pulcsival meg még néhány blúzzal stb., stb.

Mikor egy szökökutat fényképezett ( a leányzó a peremén ülve csábosan nézett gépbe) Rudibácsi kiugrott a fekete kendő alól és elkezdett veszekedni a lánnyal.

- Mondtam, hogy színes fotókat készítünk!, hogy vehetett fel fehér bugyit!?