Keresés

"Amikor olvastam, hogy több embernek, családnak a lakóhelye ment tönkre, elvitte a víz, vagy az iszap, vagy valami... akkor mindig azon gondolkodtam, hogy nekem van lakásom Pesten, itt sokan elférünk. Nem tudok lemenni segíteni baromi messzi megyékbe, meg távoli országokba. Nem tudok pénzt adni, mert nincs. Van viszont lakásom. Megdöbbentő és felháborító, hogy ez SENKIT nem érdekel."

Örülj neki, de nagyon. Gyönyörű dolog a segítség, ám a katasztrófahangulat hamar elmúlik, utána pedig egy lakásban élsz gyakorlatilag vadidegenekkel, akik vagy beszállnak a megnövekedett rezsibe vagy nem, vagy elköltöznek egy idő után, vagy még 1 év múlva is kurva jól érzik magukat az ingyen pecóban, esetleg gyakran jönnek a rokonok is. Mire körülnézel már be vannak jelentkezve, és a végén Téged perelnek birtokháborításért, ha ki akarod tenni őket a saját lakásodból. Olvasd csak el, hogy két héttel a katasztrófa után már az ügyvédeken meg a pénzen ment a vita, illetve hogy ki hol kap új telket. (Nem beszélve arról, hogy az állam vidáman beszedte a pénzt a lakosságtól egy olyan katasztrófára, amit neki illetve a biztosítóknak kellett volna rendezni, majd jól el is tette egy alapba...).

Például mit szóltál volna nagy felháborodásodban, ha egyik este csengetnek, hogy jó estét kívánok, itt egy 8 fős kisebbségi család, 2012 végéig maradnak? 

Tudjátok, mi a legfelháborítóbb?

Az elmúlt években rengeteg alkalommal tettek közzé felhívást, hogy segítsenek az állampolgárok. Természetesen leginkább pénzt akar mindenki. A második helyen az önkéntesség áll, de ez a topic azért nyilván sok önkéntest is lehűt kellően.

Viszont, nem számolnak azokkal, akik nem tudnak önkéntesek lenni (mert dolgoznak, utána meg másodállásuk van, hogy pénzük is legyen) és nem adnak pénzt (mivel nincs) de SEGÍTENI AKARNAK.

Itt vagyunk mi, egy pici család. Ketten vagyunk. Egy baromi nagy lakásban élünk. Szeretem a lakást, most a legalacsonyabban vannak az ingatlanárak, ezért butaság lenne eladni, a rezsit meg szerencsére ki tudom fizetni, ezzel nincs gond. Amikor olvastam, hogy több embernek, családnak a lakóhelye ment tönkre, elvitte a víz, vagy az iszap, vagy valami... akkor mindig azon gondolkodtam, hogy nekem van lakásom Pesten, itt sokan elférünk. Nem tudok lemenni segíteni baromi messzi megyékbe, meg távoli országokba. Nem tudok pénzt adni, mert nincs. Van viszont lakásom.

Megdöbbentő és felháborító, hogy ez SENKIT nem érdekel. Az alapítványok, szervezetek, nyilván nem véletlenül ezt NEM IS NÉZIK, nem érdekli őket, ilyen felajánlásra a füle botját nem mozdítja senki.

Ez különösen akkor bosszantott fel, amikor láttam, hogy keleti országrészben póruljárt családok gyerekeit nyaraltatták a Balatonon, amihez anyagi segítséget kértek.

Én úgy gondolom, hogy nyáron a gyerekek nagy része, főleg a szegényebb keleti megyékből annak is tudna örülni, ha lenne egy hete, talán az első hete BUDAPESTEN. Ahol tud lakni, aludni a családdal. Ahol van valaki, aki nem csak elszállásolja, de meg is mutatja a várost nekik. Hihetetlen, de erre elvileg nincs igény. Legalábbis a szervezetek még nem vették észre, hogy lenne.

Tényleg nincs? Ha nincs pénzem és nem megyek a helyszínre tennivenni, akkor nem tudok segíteni, a lakás meg ott áll kb üresen? Ez kinek jó?