Keresés

Írhattam volna a fotóriportereket is lényege ugyanaz. 
Az első bekezdéssel egyetértek, ha vki tartja a hátát miattunk, annyival tartozunk neki, hogy nem teszünk keresztbe.
Viszont ez a tolerancia hiány hülyeség. Bizonyos esetekben értékes a kép a téma miatt és elnézhető a helyszín és beállítások esetlensége. De ez csak nagyon kis százalékban fordul elő. Képet feltölteni meg nem kötelező, sajnos nagyon alacsonyan van az esztétikai igényességünk, ha ez ellen nem emelünk szót. Természetesen magát járatja le az, aki nap mint nap feltesz n+1 képet ugyan onnan, ugyan olyan rossz minőségben. A legjobbak is lőnek rossz képeket, csak nem publikálják. Tényleg ennyire exhibicionista lenne itt a többség, hogy minden áron meg kell mutatni, hogy ma egy adott gép merre járt? Mikor holnap vagy két nap múlva ugyanott fog? Ha kicsit is érdekli a fotózás (már miért ne érdekelné, ha időt szentel rá) akkor ne elégedjen meg annyival, hogy oda kiáll a peronra azt automatába lefotózza, úgy hogy ferde és minden baja van. Vagy ha már ferde és minden baja van, akkor utómunkázza meg. Sokan elítélik, de az a prűd népség nem tudom, hogy hol maradt le az evolúcióban, de valahol nagyon, mert a retusálás igen is szinte kötelező, ha van egy kis szépérzéke az embernek.  Szóval én sose értem meg azokat, akik naponta tesznek fel képeket nulla értékkel (se tartalmi, se művészi értelembe). Régebben én is ilyen voltam, úgy látszik megkomolyodtam, túlságosan is :) Persze a többség, hülye elvontnak tart, akinek a véleménye semmit se számít, de szerintem ha nagyon kicsit oda figyelne mindenki arra, hogy mit csinál akkor nem állna ketté a szemem egyes topicok képeinek látván. (Jó azok nem fotóstopicok, de szakmai képek is ritkák). Bocs, hogy hosszú voltam :)

Szevasz!

Ne keverjük a Gizikét a gőzekével.  :-)))

A paparazzók egy külön "állatfaj" a fotósok között. Megítélésem szerint a vasútfotósok nem egyenlők a paparazzókkal.

Osztom Grétisas nézetét az általa elmondottakkal, különösen a legális fotózási hely megválasztásával kapcsolatban. Ha engedélyt is kap az illető fotóstárs, ott kezdődik a fotós korrektsége, amit a magatartása tükröz. Engedély birtokában nem jogosít fel senkit, hogy adott esetben térvilloszlopra, állomási szakaszolóra és egyéb életveszélyes helyekre felmásszon, mert ezzel nem csak magát teszi ki életveszélynek, hanem a neki engedélyt adó személyt is kényelmetlen helyzetbe hozza, ami adott esetben - és talán nem túlzás - állásvesztéssel járhat. Ehhez pedig egyikünknek sincs joga.

Az érem másik oldala, pedig az egymással - fotósok közötti - tolerancia. Ha betartjuk Grétisas intelmeit, és állomáson csak peronról tudunk fotózni, akkor a feltett képeket nem csuklóból "leugatni" kéne, hanem elgondolkodni azon, hogy adott esetben volt-e a fotóstársnak ideje, és alkalma másik helyet választani. Amíg ez a tolerancia nem alakul ki a fotósok között, és csak a beszólások - kinek, kinek vérmérséklete szerint - maradnak, amíg egy jobb fogásnak nem örül a társaság, hanem csak "elirigyli" a képet a másiktól, addig nincs miről beszélni.

Ha először ki-ki a saját fejében rendet tesz, és csak töredékében tartja be az itt és a korábbi hozzászólásokban megfogalmazottakat, akkor már megérte ez az eszmecsere. Ehhez először persze a saját gyarlóságunkon kéne túllépni.

Bocsánat, ha kicsit hosszabbra nyúlt a mondókám.