(Az 1831. évi) felkelés utáni megtorlás az erőszakos oroszosítás kezdetét is jelentette. ekkor vezetik be az orosz törvények szerinti bíráskodást a litván statútum helyett. A nyelvében is fehérorosz parasztságot a cári kormányzat igyekezett szembeállítani a lengyel nyelvű és kultúrájú „rebellis” nemességgel. 1839-ben felszámolták az egyházi uniót, a görög katolikus híveket az orosz ortodox államegyházba kényszerítette. Ezzel megszűnt az a felekezet, amely a fehéroroszok nemzeti vallásává válhatott volna, mert megkülönböztette volna őket mind a római katolikus lengyelektől, mind az ortodox oroszoktól...
.. A XIX. század végén a fehéroroszok lakta területen zömmel orosz papok szolgáltak. Így például 1897-ben, amikor a fehérorosz vidékeken az oroszok aránya az összlakosság 3,6%-ára rúgott, az ortodox papság 54%-a volt orosz nemzetiségű. Az orosz ortodoxia arra törekedett, hogy a fehérorosz lakosságot az orosz néphez asszimilálja, minden ortodox vallású fehéroroszt orosznak tekintett.
(első világháborúban a belorusszia hamar hadszintérré várt és a németek 16-ra nagy részét megszállták)
A fehérorosz kérdésben a német kormány sokáig nem tudott véglegesen dönteni, de elismerte a fehéroroszok nemzeti különállását és nyelvük egyenjogúságát a lengyellel, a litvánnal és a többi helyi nyelvvel. A helyi közigazgatásnak Vilna, Grodno és Białystok körzetében a fehérorosz nyelvet is használnia kellett.
Történelmi jelentőséggel bírt, hogy a németek által megszállt területen létrejött a fehérorosz iskolahálózat. Az első fehérorosz elemi iskola 1915 novemberében nyílt meg Vilnában ( vilniuz, ma litvánia fővárosa!);
(A szovjetek eleinte engedték a fehérorosz nyelvi kibontakozást, azonban amint megerősödött a központi hatalom visszajött a cári rendszerből már ismert módszer. a 30-as éveknem a sztálini kisebbségpolitika... a ww2 után fokozatosan sorvasztották el a belorusz nyelvű oktatást!)
Az 1960–1970-es években több mint 20 éven át egyetlen fehérorosz tannyelvű osztály sem működött Minszkben (belorusz szszk fővárosában nem tanulhattak saját anyanyelvükön!!). Néhány elkeseredett és mindenre elszánt szülő kívánságára 1982-ben beindult az oktatás egyetlen fehérorosz tannyelvű osztályban az egyik fővárosi iskolában. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a fehérorosz lakosság háború utáni nemzedékei igen nagy mértékben közömbösek a fehérorosz nyelv és kultúra iránt, és egyre nő azoknak a fehéroroszoknak a száma, akiknek az orosz az anyanyelvük (Navicki 2000). Fehéroroszországban abból a 7,9 millió lakosból, aki fehérorosz nemzetiségűnek vallotta magát, csak 6,34 millióan (80,25%) vallották magukat fehérorosz anyanyelvűnek, közülük is csak 3,58 millió fő tudta a fehéroroszt aktívan és passzívan egyaránt használni. Az 1989. évi adatok szerint a Fehéroroszországban élő fehérorosz nemzetiségűek 19,73 százaléka nyelvileg teljesen el volt oroszosodva. Ehhez járul még, hogy Fehéroroszországban 1989-ben 1,35 millió orosz élt, ami a 10,15 milliós összlakosság 13,3 százaléka. (Moser 2000; vö. Kisebbségkutatás 11/2, 2002, 620–621).
Zoltán András Egy többségi nyelv kisebbségben: a fehérorosz nyelv elnémulása c. tanulmányából vett részletek
a zárójeles magyarázó szöveget én írtam hozzá.
| 
