Látom hogy jó régi a hozzászólás, de Alíz még jár erre, a téma is aktuális..
Én ugyanis szeretek bevásárolni karácsonykor, és a bevásárlásaim mögtt kizárólag a szeretet és az adnivágyás van.
A gyerekeknek én is szeretek vásárolni, kicsi varázslatot vinni az életükbe (nyuszi, fogtündér, Télapó, stb), és megadni azt, amire vágynak. De felnőttként nem nagyon vágyom az ajándékozásra. Nekem kész kínszenvedés hogy másoknak ajándékokat találjak ki - és őszintén szólva én sem nagyon vágyom arra, hogy kapjak valamit a távoli rokonoktól, barátnőktől. Mindenkire nem tudok annyit költeni, kis apró vackok meg csak pénzköltés.. Viszont mivel sokan ilyenkor veszik ki a szabadságukat, így többet lehetnénk együtt, de vannak akiknek ez kész rémálom, hogy jaj ez is jön hozzánk, na venni kell neki valami vackot, mert ő is hoz....
Van egy barátnőm, aki ugyanígy gondolkodik ahogy én. Egyik Karácsonykor megbeszéltünk, hogy összejövünk az ünnepek alatt, de nem veszünk egymásnak ajándékot. És jól éreztük magunkat! Nem volt előtte rohanás, kapkodás és fejtörés, hogy mi a fenét vegyek, vajon milyen értékben kapok, nehogy alá- vagy fölélőjek árban.. Dumáltunk, sütiztünk, a gyerekek meg játszottak.
Elmondta, hogy egyik évben olyan kellemetlen volt mert egy barátnője erőltette a közös ajándékozást, ő vett pár illatgyertyát, viszont cserébe valamilyen drága háztartási gépet kapott. Szóval ha nem kölcsönös az ajándékozási vágy, akkor nem az sül ki belőle ami a lényeg.
Attól hogy te szeretsz boltokban nézelődni, tervezgetni meg ajándéklistát írni, más nem biztos hogy szereti. És ez nem azt jelenti, hogy ne kedvelném azokat az embereket akik közel állnak hozzám. Sőt, van olyan rokon, akivel ilyenkor tudnánk nyugodtan leülni családostúl. Imádom őket, tök jó fejek (egy lábfájást is úgy tudnak előadni, mint egy stand up comedy est, fetrengek a röhögéstől) és sajnálom hogy év közben mindenki rohan és kevesebb időnk van egymásra.
De ilyenkor karácsonykor ez a kötelező ajándékozás elveszi a találkozás örömét, mert előtte rohanni kell, hogy valamit találjak nekik, nyomorgás, stb.
Szóval semmi bajom azzal, ha két olyan ember talál egymásra, aki szeret egymásnak örömöt okozni az ajándékokkal. Viszont nekem azt nem veszi be a gyomrom, ha az egyik bele van kényszerítve egy olyan helyzetbe, amiben nem érzi jól magát.
És a házastársak között is kell lenni egy napnak, amikor kizárólag azzal törődünk, hogy uygan mit is szeretne a másik, minek örülne alegjobban?
Szerintem nem csak egy napnak.... De ha már egy nap, az akár lehet a szülinap is.
|
