Ghanima
A Lélekvadász végével nem tudom hányan tudnának megbékélni vagy azt elfogadni. Ahogy lentebb írtam, végig reménykedtem benne, hogy másként lesz, mint ahogy végződött. Egyébként, nem csak a vége a katarzis, hanem az egész műben való jelenlét, hogy egy olyan környeztbe térnek vissza mindketten, amitől az ember eltávolodott és elidegenedett. Herbert ezt fokozatosan teszi élővé és jelenvalóvá a Holló népének hitét.
Kevés ilyen átütő erejű művet olvastam, amire a "lélektani" kifejezés meglehetősen szegényes.
Hmm.... Nem tudom, hova sorolható majd be a most megjelent Tengeri sárkány, de a fülszöveg leírása szerint, miszerint önmagukkal kell elsősorban megküzdeni, meglehetősen érdekesnek tűnik - kíváncsi vagyok, Herbert mit fog kezdeni a mélységgel, a bezártsággal és az óceán mélyével, mely a emberi lét sötétebb részével áll(hat) analógiában...
Még nem olvastam el, de A fehér pestis c. regényéről eddig csak pozitívumot találtam, és valaki megkockáztatta, hogy sokkal komolyabb hangvételű a Védett férfiaknál.
Tierce
Hasonlóképp véleményen vagyok a minikről, még az elsőről is, mert egyrészt ez "adta" a kezembe a művet, másrészt tudom, hogy alapvetően kis költségvetésből forgatták. |
