Keresés

Részletes keresés

Dr_Akula23 Creative Commons License 2011-01-26 17:32:36 35236

Szia!

 

A történet ismerős. Mi három évvel ezelőtt jártunk így; akartunk a már évek óta meglevő görényünknek egy társat, ezért úgy döntöttünk, hogy egy felnőtt lánygörénybe beruházunk. Aprópénzért jutottunk hozzá Emőkéhez (így neveztem el a fenevadat).

Ő is kedvesnek, barátságosnak volt bereklámozva, és költözés miatt akartak "sajnos" megválni tőle. Persze fél óra után már kiderült, hogy az egész kamu, és a szöveget úgy bekajáltam, mint egy pisis kisgyerek :-)

Még haza sem értünk, és már engem is és páromat is (némi költői túlzással) megcsonkított az állat, úgyhogy nem is haza mentünk hanem az ügyeletre tetanusz elleni oltásért, meg kötszerért.

Az azóta eltelt időben elért eredményeim: pár hónap után már össze mertem engedni a két állatot (eleinte azonnal torokra ment, és alig lehetett leszedni a fiú görinkről) és már együtt élnek békességben, boldogságban jó ideje.

Én is sokat kiengedem őket, meg mindenféle finomsággal próbáltam szelídíteni is, gazdi szagú ruhákat betenni a helyére, stb ... de tudomásul vettem, hogy ő már sosem fog az ölemben aludni, vagy a kezemből enni úgy mint a másik, ezért  távolságtartóak vagyunk, tisztelem a magánszféráját,  és továbbra is csak kesztyűben merek hozzányúlni :-) Miután hazahoztuk még sokszor megharapott minket, csinálhattunk bármit, trküzzöhettünk akárhogy...semmi sem használt. Támadott, és tiszta erőből, véresre harapott, és nem engedte. Mindent átharapott...kivéve a kerti vastag bőrkesztyűt :-) Ezért most ez a kommunikációs eszközünk :-)

Ha nem érek hozzá, akkor nagyon aranyos, játékos, szaladgál de látszik rajta, hogy még mindig nincs bizalma hozzám. (rossz sorsa lehetett ott ahonnan elhoztuk. Sovány volt, a fehér szőre meg sárgás, azóta olyan nagy lett mint egy mini-jegesmedve, és gyönyörű fehér a szőre)

Ha kézzel közeledek hozzá (már nem harap, mert tudja, hogy hiába, nem érzem :-) feszeng, menne inkább el...ezért csak keveset molesztálom.

Kitartás, türelem és sok sok szeretet. Ha nem lesz belőle ölgörény, ne érezd kudarcnak...szerintem. Jól elvan az állandó emberi érintés nélkül is, főleg nálunk így hogy ketten vannak. Imádják egymást, és ezt nagyon jó látni. Ez pl. siker, hogy így összeszoktak.

 

Minden jót!

 

Üdv,

 

Akula

 

Jaspis Creative Commons License 2010-12-06 23:12:49 35228

Ivaros a göri? Ha igen, érdemes lenne ivartalanítani.

 

Vadszagú kesztyűvel nem a legjobb ötlet görény közelébe menni :) Meg nem tudom, hogy mivel etetik a héjákat, de gondolom nem kockára vágott almával ;) Nem lehet, hogy a kesztyű szagától gerjedt be?

 

Gondolom, hogy most nem igazán kívánsz újabb ilyen alkalmat magadnak, de újra kéne próbálkozni (szerintem az ominózus kesztyű nélkül). A görénynevelésben a legfontosabb a kitartás.

 

Az is jó, hogy ha mielőtt kiengeded, megeteted. Ha nem éhes, elvileg nem harap (annyira).

 

Azt írod, pár hónapja van nálad. Elég sokat van kiengedve? Minden nap ki kéne engedni, reggel és este is legalább 2 óra hosszára. Nem baj, ha nem vagy ott végig vele, ha meg tudod oldani, az is megfelelő, ha egyedül van a szobában. Lényeg, hogy lemozogja magát, és ne stresszeljen a bezártsák miatt.

 

Persze így messziről marha nehéz "diagnosztizálni", jó lenne, ha találnál egy tapasztalt görist a környékeden, aki meg tudná nézni a görit, és személyre szabva tudna tippeket adni. Merre laksz?

A hozzászólás:
növénybubus Creative Commons License 2010-12-06 20:56:32 35227

sziasztok, a segítségetekre lenne szükségem. pár hónappal ezelőtt megkaptam a vadászgörényemet, egy gyönyörű, albínó hímet. már 2 évesen került hozzám, és nem tudom, mit csináljak vele. amikor csak tud, megtámad.  azt hiszem, itt olvastam, hogy el kell engedni egy olyan szobában, ahol csak én vagyok, és ő. megtettem. az elején még teljesen normális volt, én mozdulatlanul ültem, harci felszerelésben, a korábbi atrocitások miatt ( acélbetétes bakancs, ha a lábam támadná, solymászkesztyű, ha kézre pályázna, vastag nadrág, 3 pulóver, hogy ne tudja átharapni ) minden simán ment, nem sok idő kellett, hogy odajöjjön hozzám. megszagolt, körbeszaladgált, majd felfedezte a kesztyűt. mivel jobbnak láttam, ha nem mozdulok meg, szépen bemászott a solymászkesztyűbe, és nagyon mocorgott. gondolom, begerjedt a szagra, mert apám a héjáit ezzel eteti. egyszer csak elkapott, először csak fogott. átharapott egy vénát, ezután már a vérre ment. az orrpöckölésre nem reagált, és másra sem, csak szaggatta a kezemet. ki kellett akasztani az állkapcsát, hogy egyáltalán ki tudjam szedni magamat a szájából. állítólag az előző gazdája szökötten találta, majd másfél hónap múlva túladott rajta. azt mondta, kedves, játékos, de gyanús volt nekem, hogy ingyen adta.  nagyon megvadult, nem tudom, mit csináljak vele. van egyáltalán remény arra, hogy megszelidítsem, vagy semmi esély?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!