Keresés

"Lynchnek legalább volt saját, művészi elképzelése"

Ez így igaz. De erre mondom én, hogy bár az igyekezet mindig értékelendő, van amikor kevés :)

Mivel a két minisorozatot a Sci-fi channel gyártotta, nem volt rá túl sok pénz. Ezért lett olyan képileg amilyen. Lynch-ék azért több kidolgozott díszletet tudtak építeni és nem kényszerültek rá, hogy mindent zöld háttér előtt vegyenek fel. A 2000-es sorozat zenéjét Graeme Revell szerezte. Ő a jobbak közül való a szakmában, de a filmben engem sem fogott meg annyira a zene. Magában hallgatva az albumot viszont már másodszorra elég kellemesnek tűnt, végül megkedveltem. Persze Brian Tyler zenéje sokkal grandiózusabb a Dűne gyermekeihez. Toto zenéje sem rossz, de abban mindig azt érzem, hogy egyetlen téma ismétlődik az egész filmen át.

Van azért valami Lynch filmjénél, ami azt hiszem sokat dob rajta: a zene! A filmsorozatot kétszer is megpróbáltam megnézni, de túlságosan is "képeskönyvnek" éreztem.

(Méghozzá - átvitt értelemben, persze - az általam nagyon utált "Füzesi /vagy -ssy?) Zsuzsa tipusú" rajzolmányokkal ékesítettnek. Ezek számomra valahogy az édeskés/giccsoid Disney-utánzatos ábrázolás példányai. Ha könyvesboltban gyerekkönyvet nézek, olyan meséskönyveket még csak kézbe sem veszek, amiket ez a lény illusztrált, brrrr.)

Tehát sorozatként a Dűnét készítői megkísérelték a lehető leghűségesebben követni, ami egyáltalán nem biztos - quod erat demonstrandum -, hogy jót tesz egy filmnek. Lynchnek legalább volt saját, művészi elképzelése (és azt se felejtsük el, hogy majd 20 évvel korábban, mennyivel gyengébb spec.effekt. készlettel garázdálkodhatott). :-)

Ez roppant érdekes! :)

Nekem az 1984-es változatban nem érződik egyáltalán, hogy "a báró egy okos, ámde gonosz figura", hanem pont az ellenkezője. Elborzadtam, amikor megnéztem a Lynch-féle változatot. Ha ezt láttam volna a könyv olvasása előtt, sosem veszem a kezembe a sorozatot és nem lenne itt a polkcomon a hat kötet, amiket időnként még úgyis előveszek, hogy kedvenc részeimet, prológokat, beszélgetéseket olvasom el.

Már elmondtam itt jóval lentebb, hogy bár sokat hallottam a Dűnéről, egy jó ideig nem olvastam. Viszont láttam a TV-ben a 2000-es változatot és annyira megfogott a történet, hogy azt mondtam, ezt el kell olvasnom. A 2000-es változat "erénye" az átírások ellenére, hogy nagyjából jól bemutatja a történetet, és a nyilvánvalóan kis költségvetés ellenére valamit megidéz abból, hogy Herbet az iszlám világból merített ötletet, még egyszerűel és gyengék is a díszletek.

Emelett a fremen 1984-es beli ruhája.... hát... egyszerűen ormótlannak láttam, és éreztem, szemben a 2000-es változattal.

Megjegyzem, Ian McNeice messze jobban alakítja a Báró karakterét, mint Kenneth McMillan, és "könyvhűbben" van ábrázolva. Amikor a Dűne vadászaiban -amin túl is adtam- olvastam a báró fejezeit, egy az egyben a Lynch-féle báró jutott eszembe, és arra gondoltam, hogy a két elkövető ugyanúgy nem értette meg bárót, mint a forgatókönyvírás során a rendező.

A Lynch-féle változatnál csak fogtam a fejem, hogy egek, egek, és bántam azt a 990 Ft-ot is, amit kifizettem érte. Sajnálom, de én úgy látom, hogy a 1984-es film egy rettenetes és borzalmas megfilmesítés (egyedül a homokférgek tetszettek), amit nem nézek meg soha többé.

Nagyon érdekes, hogy emnnyie el tud tréni az emberek véleménye egy adott dolog kapcsán. :)