http://www.tgy-magazin.hu/index2.php?option=com_content&task=view&id=862&pop=1&page=0&Itemid=1 Ez egy jó webhely, leírja a folyamat alakulását. "Sok múlik a beteg gondozóján A rituálék, mint például a közös főzés során a páciensnek adhatunk olyan feladatokat, amelyeket képes önállóan ellátni (pl. krumplihámozás), ezek erősítik önértékelését és a partnerhez fűződő érzelmi kapcsolatát. A szellemileg még egészséges – azonban általában szintén idős és legyengült – partnernek óriási fizikai és szellemi terhet kell elviselnie. A depressziós hangulatzavar éppen ezért nem csak a demens páciensnél, hanem gyakran legközelebbi társánál is fellép. Sokat segíthet, ha a gondozást végző partner minél előbb felveszi a kapcsolatot egy önsegítő csoporttal vagy egy napközi otthonnal, hogy hetente egy-két alkalommal kaphasson egy szabad délutánt. Fontos az emberséges, nem lekezelő bánásmód. Soha ne konfrontáljuk deficitjeivel, ne akarjuk saját, egészséges valóságunkat rákényszeríteni a betegre . ...... Az egyszerű mondatokat könnyebben megértik a demens betegek A helytelen, mert túl nehéz, és a helyes, a demens beteg képességeihez igazított kommunikációra álljon itt egy további példa. A feleség kiszól a konyhából a fürdőszobában lévő férjének: „Ha sietsz az öltözködéssel, tíz perc múlva reggelizhetünk, és még elérjük a buszt.” Ez a többszörösen összetett mondat a páciensnek túl bonyolult, a „tíz perc”-et valószínűleg már nem képes értelmezni, és a „ha, akkor” feltételes szerkezetet fenyegetésként értelmezi, hasonlóan ahhoz a kijelentéshez, hogy esetleg le fogják késni a buszt. Helyesebb tehát a következő módon eljárni: a feleség bemegy a férjéhez a fürdőszobába, kezét a vállára helyezi, és nyugodtan így szól hozzá: „Kérlek, öltözz fel.” Majd néhány perc múlva visszajön a fürdőszobába. „Jól van, örülök, hogy felöltöztél, segíthetek megkötni a nyakkendődet?” Öt perc múlva: „Légy szíves, gyere reggelizni.” Az ilyen nyugodt, egyszerű és egytagú felszólítások, kérések nem terhelik túl a beteget, és nem csak a pácienst mentesítik a stresszhelyzettől, hanem a gondozását végző hozzátartozót is. Az ilyen bánásmóddal elkerülhetjük a páciensek agresszív reakcióit......." Szerintem is nagyon fontos különféle ingerekben gazdag környezetet, programokat, eseményeket biztosítani, akár piciket is, de mindig készüljön valamire, várjon valamit stb. biztosítani. Soha nem éreztetve vele, pláne nem így beszélni előtte, hogy "már megint elfelejtetted... de már elmondtam többször is..."
Ez nagyon nehéz, de hosszú távon csak így lehet együtt élni a betegséggel, a beteggel - békésen.
Összeállítás a demens betegek jogairól, a problémákról: http://www.jogvedok.hu/www/files/e8e0f3eb60b76d9f74fd26b86448e7d5.pdf Én vidéki vagyok, nem bp-i, nyilván a fővárosban és környékén több a lehetőség, mint errefelé. Nem írtad, hova valósi vagy - föltételezem hogy bp-i, mert ők nem szokták ezt jelezni, úgy gondolván, hogy mindeki az :))) /bocs, ha nem inged, ne vedd Magadra/ Találtam ezt a Memória Alapítványt - nem tudom, léteznek-e. http://www.modszertan2001.hu/index.php?details=254 Itt van egy biatorbágyi intézet, ahol demens betegekkel is foglalkoznak: http://www.gizella.hu/szolgaltatasok.html Ez egy sülysápi otthon: http://www.estikek.hu/ Ha különbözőképpen variálod a szavakat, és a Google-ba beírod, akkor lehet, hogy te is találsz olyat, amire gondolsz... Pl. kidobott 4 címet, amikor ezt írtam be: demens beteg ellátó http://www.eutudakozo.hu/tevekenyseg/idosek_es_demens_betegek_apologondozo_otthona/hu/ |