Valójában igazi központosított királyságokról a skandináv országok esetében a Kr.u. X-XI. sz. fordulójától beszélhetünk.
Az ógermán nyelvekben meglévő "király" kifejezés - az óangol cyning, az ófelnémet Köning, az óészaki Konung - ugyanis erősen megtévesztő.
Ezeknek a szavaknak az eredeti jelentése ugyanis "nemzetségfő". Később pedig egy-egy régió kiskirályát nevezték királynak.
A különböző óészaki hagyományok szerint Svédországban a központosítás kezdete előtt pl. 20-25 ilyen "királyság" volt, míg Norvégiában a hagyományok szerint 31.
Norvégiában a hagyomány szerint Széphajú Harald (Harald Harfrager) király kezdte meg a központosítást a 870-es években.
Ő arról kapta a nevét, hogy állítólag addig nem akarta levágatni a haját, míg le nem győzi utolsó ellenségét is.
Ez persze soha nem sikerült neki és központosító törekvései is semmivé lettek.
Jó száz évvel később Olaf Tryggvasson és Olaf Haraldsson (Szent Olaf) királyok voltak azok, aki végül is létre tudta hozni az egységes norvég királyságot.
| 
