Látom, nagyon zokon vetted a teremtésről alkotott véleményem.
Nos akkor egy igazi "komenista" véleményt idézek az eseményről:
S mi tessék rajta? Hogy nehány anyag Más-más tulajdonokkal felruházva, Miket előbb, hogysem nyilatkozának, Nem is sejtettél bennök, úgy lehet, Vagy, ha igen, másítni nincs erőd, Nehány golyóba összevissza gyúrva, Most vonzza, űzi és taszítja egymást, Nehány féregben öntudatra kél, Míg minden megtelt, míg minden kihűlt, És megmarad a semleges salak. - Az ember ezt, ha egykor ellesi, Vegykonyhájában szintén megteszi. - Te nagy konyhádba helyzéd embered, S elnézed néki, hogy kontárkodik, Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli. De hogyha elfecsérli s rontja majd A főztet, akkor gyúlsz késő haragra. Pedig mit vársz mást egy műkedvelőtől? - Aztán mivégre az egész teremtés? Dicsőségedre írtál költeményt, Beléhelyezted egy rossz gépezetbe, És meg nem únod véges végtelen, Hogy az a nóta mindig úgy megyen. Méltó-e illyen aggastyánhoz e Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet? Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli Urát, de torzalak csak, képe nem; Végzet, szabadság egymást üldözi, S hiányzik az összhangzó értelem. -
Én nem tudnám ilyen szépen megfogalmazni.
Segítség: Madách: Az ember tragédiája. Első szín.
(Bár legutóbb az urat felváltotta a Power Point a Nagy Ember által megálmodott és a gyengénlátóknak nagy örömére szolgáló színház díszbemutatóján, ami elég sokat rontott a mű értékén.) |