Szegény Klebelsbergnek nagyon rá kellett kapcsolnia, hogy felfejlessze az oktatási rendszer ÁLLAMI részét, mely az addig túlnyomó, színvonalában nem igazán egységes, és korszerűtlen egyházi fenntartású intézmények mellett korábban elég hézagos és gyengécske volt.
El kell ismernünk e jeles miniszter erőfeszítéseit, melyek sokban megalapozták a 45-48 utáni kiterjedését az oktatásnak. Ő az adottt kereteken belül megpróbálta elérni az állami oktatásfejlesztés terén amit lehetett. Mindezt azonban behatárolta hogy sok és sokféle fenntartású egyházi intézmény felett csak közvetett befolyással rendelkezett (mivel fenntartóik autonómok voltak), továbbá a társadalmi termék jelentős része az egyházak kezén összpontosult.
Fontos korlátja volt e rendszernek, és a felemelkedésnek, hogy még ha volt is iskola, de a szegényebb falusi parasztok, városi munkások gyerekei (tömegekről beszélünk) lehettek bármilyen tehetségesek, családjuknak az adott körülményei között az ő keresetükre, segéd- és napszámosmunkájukra is szüksége volt, és már 12 évesen, vagy előbb ott kellett hagyniuk az iskolát.
Polgáriba, plábe gimnáziumba, már csak főleg a középosztály gyermekei juthattak. Igaz voltak ösztöndíjak pl. egyházi iskolákban is tehetséges szegény gyerekek részére, de ez csepp volt a tengerben. Habár léteztek néhány helyen a mai 8 osztályoshoz hasonlító felső népiskolának, ismétlőiskolának nevezett kísérleti osztályok, azokba meg alig jártak a falusi gyertekek, de amúgy is mire készített volna fel? Be akarták vezetni a 8 osztályt, de éppen anyagi okokból halogatták Hóman-ék hosszasan, s csak 45 után vált ez is lehetővé, az akkori merészebb reform révén.
45-48 után a társadalmi feltételei és az intézményi feltételei is gyökeresen és tömegesen javultak 45 előtthöz képest, ez nem értékeli le Klebelsbergék munkáját, csak egy arra is ráépülő minőségi és mennyiségi ugrás. És még csak nem is csak a kommunisták érdeme, pl. a kisgazdáké is. |