Az 1945-48 közötti népi demokratikus átalakulás csak szemellenzős jobbos szemmel visszanézve azonos a komcsik hatalomszerzésével.
Valójában Magyarország legnagyobb horderejű -szemben Viktorék tiszavirág "forradalmával" - forradalmi lendületű és erejű társadalmi átalakulása zajlott akkor.
Nagyon sajnálatos, hogy a népi demokratikus koalíció által végrehajtott átalakítást egy kisebbségi pártja a MKP a hatalommal együtt kisajátította és torz irányba terelte.
Kezdjük azzal, hogy Klebelsberg 6 osztályos iskoláival szemben teljes körű, ingyenes, kötelező és egységes tantervű 8 osztályos iskolarendszert hoztak létre 45 után.
Azt az apróságot, hogy jobban megfizették a tanítókat, tanárokat, már ne is említsük.
Folytassuk azzal, hogy a szakmunkásképzést kiterjesztették, tömegessé tették és korszerűsítették. Újabb felemelkedési esély.
Amíg 45 előtt a szakközépiskolákban, gimnáziumokban, melyek elég nagy arányban felekezetiek voltak, eleve kis számban kerültek be tanulók, főleg a társadalmi elitek gyermekei, kis kivétellel tandíjat kellett fizetni, addig 45 után ingyenessé, egységessé tették és a tömegek számára lehetővé tették a középfokú oktatást, ilyen apróságokról, mint kollégiumok létesítése ne is beszéljünk.
Az felsőoktatás, melyet 45 előtt valóban csak a szűk elit tudott elvégezni (kevés hely, tandíj, magas költségek), szintén NAGY állami pénz ráfordításával modernizáltak, ingyenessé tettek és ha nem is a mai mértékben, de jelentősen emeltéák a hallgatószámot, lehetővé téve a szélesebb társadalmi (alsóbb) rétegek fiataljainak a felemelkedést.
Az, hogy 48 után a komcsik mindent lerohasztottak, de bezzeg 45 előtt mi mindent megtettek az egyházi iskolafenntartók a nép felemelkedéséért, tévedés, mert elhallgatja az általános és jellemző fejlődési vonulatot, míg egyedi, kétségkívül létező, de kevésbé jelentős esetekből akar általános képet adni.
Ami pedig 45-47/48 legfőbb vívmánya, hogy mindazt ami korábban javakban, intézményekben, stb egy szűkebb társadalmi réteg érdekeit szolgálta, azt földosztáűs, államosítás, stb révén szélesebb tömegek sorsának jobbra fordulására fordították.
A torzulkások ott kezdődtek, amikor a társadalmiasított- és egyéni kis tulajdon jól kialakított arányát voluntarista állampárti államkapitalizmusba döngölték egybe (Rákosi és Kádár).
1956-ban pont ezért keltett Mindszenty beszéde ellenszenvet tömegekeben, mert az 1947-48 körüli állapotokat 56-ban szívesen visszaállították volna az emberek, de az 1945 előttiekről hallani sem akartak.
|