Keresés

Részletes keresés

vz55 Creative Commons License 2010-11-01 17:54:25 12918
Béke poraikra! A.B.F.R.A.
A hozzászólás:
Lacman68 Creative Commons License 2010-11-01 17:21:19 12917
Lassan bizony októbernek vége,és az évszak halad tél felé.
Még hörpintünk a bágyadt napsütébe.s minden korty a szomjas emberé.
Látod ma már ajándék a napfény,a melengető langyos levegő.
Hol szélcsend ül rá fáradt vállaimra,s már feldíszítve vár a temető.
Kimegyek a halottak napjára,mécsest, gyertyát, virágot viszek.
Megtisztelni, akik eltávoztak,mert él a lelkük, én ebben hiszek!

Gyertyafények pislognak az éjben,mint égnek tükre, sírkertünk olyan.
Csillagként világít sok fény lenn,az égi otthon, s földi egyben van.
Emlékezem, míg a mécsest nézem,élőn táncol most a kicsi láng.
Bár eltávoztak rokonaim régen,az emlékük bennem él tovább!
Tovább él a lelkük fenn a mennyben,ahonnan a sorsunk figyelik.
Talán ők lesznek a jövő nemzedéke,sok közülük újra születik...

A fáradt test megpihen a földben hús a földhöz, csont a kőhöz tart.
Visszaadjuk maradványunk rögnek,testünket, mely kiállt sok vihart.
Ősz virága, elmúlás virága,díszíti a kedves hantokat.
Anyaföldünk e fájó szegletjén,feltámasztunk régi arcokat.
Még egy napra ismét köztünk élnek,úgy feléled az emlékezet.
Szinte érzem, sok elhunyt családtag,mellettem áll, ím megérkezett...

És e napon megnyílnak a kapuk az idők síkján visszaléphetünk.
Úgy éreztük, elfeledtük őket,de rájövünk, örökké szeretünk!
Örökké szeretünk, sorsnak vándorai,nem halunk meg, mert az élet él.
Csak fáradt tetsünk, földnek ajándéka,egyedül az, ami elalél...!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!