Keresés

Beteszek egy térképet szemléltetésül.

A Szeverszkij (= szabír) Donyectől délre Lebediász szabarjai, velük szomszédosak a nyugati-besenyők az említett folyónál, akik ellen a kazárok Sarkelt is építtették. A magyarok itteni településterületeit a besenyők földje, a kazárok, a burtászok, északkeleten pedig a volgai-bolgárok közé tartozó szekeleszek közé helyezhetjük.

Nyugati irányban a magyarok földje természetesen túlnyúlt ezen a zónán, itt, keleten a Dzsajháni-hagyomány is csak az egyik határukat jelzi: „A besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első határ … Országuk kiterjedt, hossza és szélessége száz-száz farszakh. Egyik határuk a Rúm [Keletrómai]-tengert éri, amelybe két folyó ömlik. Ezek közül az egyik nagyobb, mint a Dzsajhún. Lakhelyeik e két folyó között vannak … A tőlük balra, a szlávok oldalánál levő folyónál egy bizánciakhoz tartozó nép lakik. Mindannyian keresztények, és w.n.n.d.r-nak hívják őket. Többen vannak, mint a magyarok, de gyengébbek náluk. E két folyó közül az egyiket Atilnak, a másikat Dunának hívják. Amikor a magyarok a folyó partján vannak, látják a w.n.n.d.r -okat. A w.n.n.d.r -ok felett, a folyó partján egy nagy hegy van. Ennek a hegynek az oldalánál egy folyó tűnik elő. A hegy mögött pedig egy keresztény nép él, amelyet m.r.dá-nak hívnak. Közöttük és a nádorok között tíznapi járóföldnyi út van … Az a folyó pedig, amelyik a magyaroktól jobbra van, a szlávok felé, majd onnan a kazárok vidékei felé folyik. A két folyó közül ez a nagyobbik.”

Ibn Ruszta világosan két olyan folyóról beszél, amely a Fekete-tengerbe torkollik. Az Atil ennélfogva nem lehet azonos a Volgával, mivel az a Kaszpi-tóba önti a vizét. A P. mesternél megőrződött hagyomány alapján (Dentumoger) ezért joggal gondolhatunk arra, hogy a Rúm-tengerbe ömlő másik folyó a Don. Ez annál kevésbé ütközik ellentmondásba, mivel a mohamedán szerzők a ’folyó’ jelentésű török ätil (etil) szót olykor nemcsak a Volgára alkalmazták¹. A Donról konkrétan tudjuk is, hogy az egyik elnevezése az Edil volt².

A források alapján valószínűnek tartom, hogy egy magyar–besenyő szövetség állt szemben egy kazár–szabar–burtász szövetséggel. Az pedig, hogy a PVL-ben a besenyők előbb jelennek meg Kijev alatt, mint a „fekete ugrok”, arra utalhat, hogy Árpád a besenyőknek a kazárok és burtászok által történt elűzése után fogadta el Kazária fennhatóságát, s vette fel előkelőivel a zsidó vallást.

A térképen ugyan nem szerepel, de jelzem, hogy a Donyec felsőbb szakaszánál sűrűsödő erődítmények, melyek az Oszkol torkolatánál, valamint előbb, a két folyó párhuzamossá válásakor jelentkeznek, Lebediász országát lehettek hivatva védeni a besenyő támadásokkal szemben. Dobrodomov az Oszkol nevét az ászok (úzok, azaz burtászok) népnevéből magyarázza, ami a DAI-ban ismertetett burtász hódítás utáni időkre utalhat. A folyó partján egy Ruszkaja Halan nevű település is található.

¹ Zimonyi István: A volgai bolgárok és a volgai út; in: Piti–Szabados szerk.: „Magyaroknak eleiről” – Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc

tiszteletére; Szeged, 2000, 701.

² A tatárok még a XV. és XVI. században is így hívták a folyót: Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása; Akadémiai, Bp., 1991, 219. Vö. Engel Pálnak a História c. folyóiratban (1990/56) közölt véleményével: „Etelköz neve … kifejezetten a Donhoz vagy a Volgához kapcsolódik, mert ezt a két nagy folyót nevezték a bolgár-törökök Etilnek.”

Amennyiben a tudósítás, illetve a fordítás helyes, a Don felsőbb szakaszánál közvetlen kazár–magyar érintkezéssel kell számolni. Mint többször írtam, arról a területről kaphatta Dentu-Magyaria a nevét. Ugyanis az ászok közé tartozó burtászok (úzok) Isztakhrí szerint egy, "az Atil völgye mentén szanaszét lakó nép", amely a Don-kanyarnál nem zárja le a kazárok elől teljesen az észak felé vezető sávot. Csak a keleti oldalon, a Volga folyónál voltak szomszédai a burtászok a kazároknak, ahogy szintén Isztakhrí mondja: "a kazárokkal határosak, köztük és a kazárok között más nemzet nincs". Viszonylag rövid szakaszon kellett tehát az úzokat a Don-kanyar tájékán a besenyőkre ráengedni, amikor a kazárok e régi szövetségeseikkel közösen támadtak rájuk.

A védőárokról szóló tudósítás ismeretében úgy értelmezhetjünk Ibn Ruszta másik szöveghelyét, hogy a m.dzs.gh.r-ok területe a Medvegyica, a Hopjor vagy valamely más szomszédos folyó torkolatától nem messze érte el Kazáriát. E folyók valamelyike mentén húzódott "a besenyők országa és a bolgárok közé tartozó '.sz.k.l-ek országa között ... a m.dzs.gh.r-ok határai közül az első határ" délnyugat–északkeleti irányban, a burtászok földje mentén.

"A Don és a Volga közt a Kazár birodalom volt. A Don menti erődrendszer nyugat felől védte a birodalmat. Épp ezért épült a bal parton Sarkel. A kazár főváros (Itil) pedig a Volga mentén terült el."

Tehát ez cáfolná szerinted a DAI sorait, amelyek szerint a besenyők az Atil-Don mellékén éltek. Érdekelne minket, hogy a jobb part miért nem számít a Don mellékének.

Azért, mert Theophanész folytatójánál olvasható egy megjegyzés Sarkel 834–37 körüli építéséről, miszerint ez az erőd „a Tanaisz folyónál van, amely a besenyőket innen, a kazárokat onnan elválasztja egymástól”¹. Vagy azért, mert Szkülitzész² és Kedrénosz³ is hasonló értelemben nyilatkozik róla? Az utóbbiak véleménye: „Úgy tűnik, hogy ez a védvár igen megerősített, és arra szolgál, hogy besenyők támadását a Tanaisz folyónak annál a részénél feltartóztassa”.

¹ Theophanes Continuatus: Χρονογραφια; Weber, Bonn, 1838, 122.

² Ioannes Scylitzes: Synopsis historiarum; Walter de Gruyter, Berlin–New York, 1973, 73. (Corpus Fontium Historiae Byzantinae 5.)

³ Georgius Cedrenus, Ioannis Scylitzae ope; Weber, Bonn, 1839, 129.