|
|
A hozzászólás:
 |
Purcsimanó
2010-10-23 05:13:55
|
15561
|
| Azért ez nagyon szupi ám!!!Ügyes vagy!!! |
|
Előzmény:
 |
aktionáter
2010-10-21 20:39:35
|
15557
|
Régen írtam ide. Nekem is lett melóm: a munkaügyi szerezte a lehetőséget egy állásinterjúra. 10-kor hívott a nő, hogy 12-kor lesz állásinterjú.... Annyit tudtam tenni, hogy kinyomtattam az önéletrajzomat, és az összes papíromat összeszedtem (bizonyítványok, stb).
Én is eltévedős vagyok, ezért már fél órával az időpont előtt odamentem, és persze nem találtam meg. Kényszerbetegség ide vagy oda, leszartam... Ha ezen fennakadnak, hogy elkések, bekaphatják. Kérdeztem a járókelőket, boltosokat stb. Felhívtam a számot, amit megadtak, a főnöknő volt, mondtam, hogy nem találok oda, elmagyarázta, még úgy is alig találtam meg. Bementem, leszartam (nem voltam kiöltözve, de normális ruhában voltam), őszinte voltam, "ehhez nem értek, ilyet nem tanultunk, ehhez sem értek" stb, de a fő feladatot tudtam, hogy meg fogom csinálni. Megkaptam a melót. A nő azt mondta, én voltam az egyetlen, akin látszott, hogy meg fogja csinálni a melót, pedig nem egészen entry level, mivel kis cég, szóval egyből mélyvíz.
Ilyet egy éve nem tudtam volna. Az egy év önálló élet (inkább nyomorgás+magány) megtette a hatását. Mondjuk érdekes, hogy akármilyen félénk, félős voltam mindig, az ilyen drukk soha nem volt meg bennem. Egy buliba nekem nagyobb stressz elmenni...
Amúgy a kényszerbetegségről: amíg nem írtuk alá a szerződést, mindenféle félelmem volt, hogy így meg úgy át fognak baszni. Első állandó munkahely, ez biztos ilyen. A meló nem rossz, mondjuk az nem tetszik, hogy fel kel vennem időnként a telefont. Dadogással nem jó az ilyesmi. De legalább kicsit ad a telefontól való félelmemnek... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|