|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Sznhép
 2010-10-08 14:13:02
|
2
|
....ha a szülók akarnak kertes házat, csak a gyerekekre fogják, akkor más a helyzet :) |
|
Előzmény:
 |
|
Sznhép
2010-10-08 14:12:04
|
1
|
| A bérleménynél előfordulhat, hogy a tulaj inkább eladná, így ha ők nem tudják megvenni, költözhetnek. Laktam én is "hosszútávra kiadó" albérletben, amiből két hónap után kellett költözni, mert a tulaj úgy döntött, hogy eladja. Két kisgyerekkel költözközdni nem egyszerű. Más. Már nem túl kisgyerekként, de még alsós voltam, amikor "tanyára" költöztünk két évre. Nem mondom, hogy nem volt jó, de micsoda öröm volt, amikor két év múlva visszamentünk a városba, a régi iskolámba! Nekem jó volt a városban is felnőni, bár a nyarakat többnyire a nagyanyámnál töltöttük kertes házban. Ott is jó volt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem a gyerekek mindenhol jól érzik magukat, nem kell feltétlenül a kertesházat eröltetni, ha az anyagiak nem engedik. Ettől a szülők feszültek leszne, veszekednek, elválnak. Inkább szeressék őket, meg menjenek a környéken sétálni, bicajozni, fagyizni, játszótérre, és a gyereknek jó lesz. Azt meg már nem is merem említeni, hogy sok gyerek hiába lakik kertes házban, a számítógép és a tv előtt ül, nem pedig a kertben játszik. Nekem a lakótelepen az is jó volt, hogy ott laktak az osztálytársaim is. Ha vasárnap délután készen voltam a házival, akkor csak kinéztem az erkélyen, és láttam, hogy lent vannak-e már a többiek. Vagy csak átszaladtam a szomszéd lépcsőházak valamelyikébe és az aktuális játszópajtinak felszóltam a kaputelefonon (vagy csak a "titkos jelzést" leadtam), és már ott is volt. Rossz időben felmentünk valakihez, ha volt régi-új társasjátéka, akkor jókat játszottunk. Nagyanyámnál csak a tesóm volt a kapun belül...Persze |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
