|
|
A hozzászólás:
 |
7051
2010-09-29 17:19:49
|
15521
|
Még a korábbi hozzászólásomnál eszembe jutott nekem is, hogy lehet, hogy jobban tennéd, ha haza jönnél, csak nem írtam le, és látom, hogy ezen gondolkozol. Szerintem az jó, hogy ezek a kételyek felmerülnek benned, és nem szaladsz kritikátlanul a karrier hajszolásába. Sokan akkor kapcsolnak, amikor már nyakukra nőtt az egész dolog, és már az egészségük rovására megy. Érdemes elgondolkodni azon, hogy mit kap és mit veszít az ember egy-egy döntéssel.
Ez a "felnőttség" nem olyan nagy tragédia. Mindenkinek a saját döntésén a felfogásmódján, a gondolkodásán múlik, hogy fiatalnak vagy idősnek érzi magát, és ez fog megmutatkozni az egész megjelenésén, kisugárzásán. És tényleg sok múlik azon, hogy kikkel veszed körül magad. |
|
Előzmény:
 |
porti122ii
2010-09-28 21:38:10
|
15519
|
Igen, elméletileg még akár 1-2 évig is maradok. Szakmailag és anyagilag természetesen megéri befektetni, de pl. van egy ilyen gondom is, hogy lehet, hogy nem szeretném egész életemben ezt csinálni, mert ez olyan szakma, hogy minél jobb és magasabb pozíciót tölt be valaki, annál több ideje megy el erre, egyre csak több és több felelőssége lesz. Sok nagy öreg családtalan és nem is igazán boldog. Bár ez elég sok más hivatással így van, ha az ember nem akar megállni egy szinten. Mindezzel a fejemben időnkét feleslegesnek is érzem, hogy még 1-2 évet maradjak, csak a pénzért és a "felesleges" tudásért. Mellesleg ez az ország nem maga a Paradicsom, csak egy snassz jól működő, gazdag ország.
7051-nek igaza van, ez valahol a klasszikus, "felnőtt lettem" identitászavar. A fő gond, hogy hajlamos vagyok azt nézni - akár az élet legkülönbözőbb területein - hogy ha valamit választok, akkor nem a többit kapom: ha ezt a hivatást választom nem lehetek otthon a régi barátaimmal és családommal, nem lehet kertem, udvarom és saját házam, ehelyett folyamatosan albérletből albérletbe vándorolok. És persze távol vagyok a magyar lányoktól. Arra a szinte örömmel mondhatom már eljutottam hasonló őrlődések nyomán, hogy nekem magyar barátnő/feleség kell. Ha még egy jóideig itt vagyok, akkor a gáz az, hogy nem tudok magyar lányokkal ismerkedni.
Lehet, hogy a hivatásom ment az agyamra, mindent csak analizálok és továbbgondolok. De valahol azt is érzem, hogy ezek nem a világ legnagyobb problémái és csak nyavajgok. Sok emberrel ezerszer nagyobb szörnyűségek történnek, akár sorozatosan. Azt is látom viszont, hogy hozzám hasonlóan sokan csak generálják magukban a gondokat. Ha pedig valaki szerekhez nyúl/felírják neki az a legrosszabb, mert gyakran teljesen természetellenes agyműködést akar a szer fenntartani, holott valahol - még a legkacifántosabb agyban is - igény van a természetes (!) belső egyensúlyra. A cél szerintem tehát az, hogy pozív dolgokkal/emberekkel vegye körül magát az ember, amikor csak teheti. Derülátóan gondolkozzon, sőt, hovatovább: ne gondolkozzon pár percre!! Éljen aktív életet (fizikai, szexuális, szellemi, lelki), hagyja, hogy szeressék, akkor ő is - akaratlanul is - újratanul szeretni, szeretettel viszonyulni a környezethez, önmagához. Szép fokozatosan, de biztosan ez a cél. Végül is gyermekként, mikor minden felhőtlen volt, PONT EZ volt a helyzet.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|