Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Purcsimanó Creative Commons License 2010-09-29 06:16:04 15520
Én azt látom,hogy nagyon kapaszkodsz valamibe ami igazán még nem fogalmazódott meg benned!Célt akarsz,de még nem tudod mi az!Ne ragaszkodj ennyire semmihez,ne akarj ennyire előre látni!Kell az előre látás azt nem mondom,de ne ennyire!Szóval szerintem próbálj meg most a mának élni,ha amúgy sem akarsz odakinn maradni végleg,akkor gondolj arra ,ha megjössz itt várnak a lányok és talán egy-két év múlva másként látod a helyzeted is!Próbáld meg úgy felfogni,hogy ez amit most élsz,nem egy életforma,hanem csak átmeneti dolog.Ha nem maradsz külföldön,nem sok értelme van ott alapozni,mert ha vissza jössz,ugyan ez az érzésed lesz,hogy ott kell hagynod amit szeretsz,vagy akit szeretsz....
Váltani pedig mindig lehet,munkát ,társat szinte mindent!Semmiről nem maradsz le!Ha egy dolgot választasz az még nem zárja ki a másikat!Elég sok embert ismerek akik sokféle dolgot csinálnak...igaz idejük nem sok van de azt csinálják amit szeretnek.Van egy fő állásuk és mellette még amit szeretnek csinálni!Működhet így is!
Előzmény:
porti122ii Creative Commons License 2010-09-28 21:38:10 15519
Igen, elméletileg még akár 1-2 évig is maradok. Szakmailag és anyagilag természetesen megéri befektetni, de pl. van egy ilyen gondom is, hogy lehet, hogy nem szeretném egész életemben ezt csinálni, mert ez olyan szakma, hogy minél jobb és magasabb pozíciót tölt be valaki, annál több ideje megy el erre, egyre csak több és több felelőssége lesz. Sok nagy öreg családtalan és nem is igazán boldog. Bár ez elég sok más hivatással így van, ha az ember nem akar megállni egy szinten. Mindezzel a fejemben időnkét feleslegesnek is érzem, hogy még 1-2 évet maradjak, csak a pénzért és a "felesleges" tudásért. Mellesleg ez az ország nem maga a Paradicsom, csak egy snassz jól működő, gazdag ország.

7051-nek igaza van, ez valahol a klasszikus, "felnőtt lettem" identitászavar. A fő gond, hogy hajlamos vagyok azt nézni - akár az élet legkülönbözőbb területein - hogy ha valamit választok, akkor nem a többit kapom: ha ezt a hivatást választom nem lehetek otthon a régi barátaimmal és családommal, nem lehet kertem, udvarom és saját házam, ehelyett folyamatosan albérletből albérletbe vándorolok. És persze távol vagyok a magyar lányoktól. Arra a szinte örömmel mondhatom már eljutottam hasonló őrlődések nyomán, hogy nekem magyar barátnő/feleség kell. Ha még egy jóideig itt vagyok, akkor a gáz az, hogy nem tudok magyar lányokkal ismerkedni.

Lehet, hogy a hivatásom ment az agyamra, mindent csak analizálok és továbbgondolok. De valahol azt is érzem, hogy ezek nem a világ legnagyobb problémái és csak nyavajgok. Sok emberrel ezerszer nagyobb szörnyűségek történnek, akár sorozatosan. Azt is látom viszont, hogy hozzám hasonlóan sokan csak generálják magukban a gondokat. Ha pedig valaki szerekhez nyúl/felírják neki az a legrosszabb, mert gyakran teljesen természetellenes agyműködést akar a szer fenntartani, holott valahol - még a legkacifántosabb agyban is - igény van a természetes (!) belső egyensúlyra. A cél szerintem tehát az, hogy pozív dolgokkal/emberekkel vegye körül magát az ember, amikor csak teheti. Derülátóan gondolkozzon, sőt, hovatovább: ne gondolkozzon pár percre!! Éljen aktív életet (fizikai, szexuális, szellemi, lelki), hagyja, hogy szeressék, akkor ő is - akaratlanul is - újratanul szeretni, szeretettel viszonyulni a környezethez, önmagához. Szép fokozatosan, de biztosan ez a cél. Végül is gyermekként, mikor minden felhőtlen volt, PONT EZ volt a helyzet.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!