Keresés

Ez lényegében a modern népesség-genetikai kutatások eredményeivel is alátámasztható.

A férfiágon öröklődő Y-DNA markereket vizsgáló felmérésekből az a következtetés vonható le, hogy a mai anatóliai török (Anadolu Türkler) férfinépesség kb. 75-80 %-a genetikailag ősi anatóliai, elő-ázsiai, kaukázusi, mediterrán, iráni és balkáni népességek leszármazottjainak tekinthető.

Kb. 15-20 % nem köthető egyértelműen egy-egy régióhoz, lehet kaukázusi, iráni vagy közép-ázsiai eredetű, de lehet őshonos anatóliai is.

És mindössze 6 % tartozik olyan Y-DNA haplocsoportokba, amelyeknél a belső-ázsiai vagy a szibériai genetikai származás valószínűsíthető.

Mondjuk én a magam részéről mind a 12 milliót, mind az 1 milliót túlságosan túlzónak találom.

Ha elosztjuk kettővel, közelebb járunk az igazsághoz.

Arányait tekintve mindenesetre helyes.

Lényegében tehát kijelenthető, hogy a mai anatóliai törökség - nyelvi és genetikai értelemben - olyan türkizált mediterrán, elő-ázsiai és kaukázusi népességnek tekinthető, amelyben a türk genetikai és embertani hatás ma már szinte egyáltalán nem mutatható ki.

Lényegében tehát türk nyelvet és részben (muszlim) türk kultúrát felvett anatóliai őslakosoknak és türkizált görögöknek, örményeknek, cserkeszeknek és kaukázusiaknak tekinthetjük az anatóliai törököket (Anadolu Türkler), régebbi, de helytelen megnevezéssel oszmán-törököket.